2017. jún 24.

A vattacukor

írta: Cabe Ferrant
A vattacukor

fortepan_51023-8.jpgIfjú barátaim, a varázslat igenis létezik. Magam láttam, még egészen hátulgombolós koromban, egy ferencvárosi búcsúnak nevezett rendezvényen. És az egészben az volt a legérdekesebb, hogy a bácsi, akiről kiderült, hogy mágus, pont alattunk lakott a másodikon…

Az egész úgy kezdődött, hogy egy egészen kiskanál cukrot szórt egy hangosan kerregő lavórszerű szerkentyűbe, aztán felragadott egy hurkapálcát és elkezdte összekapkodni vele azokat a fehér, selyemhez hasonlító szálakat, amiket a gépezet előállított. Akár egy jó karban lévő selyemhernyó… Egy egészen nagy habos izé lett belőle, még sosem láttam olyasmit.

Tátott szájjal figyeltem, ő meg „Finom!” felkiáltással a kezembe nyomta.

Tényleg az volt. Ugyan ragadt, mint egy jókarban lévő mézeskalács, amit szintén árult valaki a búcsúban. A fehér vattára emlékeztető izé – felvilágosítottak: vattacukornak hívják – simán vitte a ragacsosságnak azt a színvonalát, viszont ugyanolyan édes is volt. Nemhiába készült hamisítatlan fehér kristálycukorból…

Lelkesen tépkedtem és gyömöszöltem a számba, mint cég legjobb ingyenreklámja és közben bámultam, ahogy újra és újra előügyeskedte az ócska vájdlingra emlékeztető gépből a habos finomságokat. Aztán anyámék elrángattak onnan. Szerintem azért, nehogy kunyeráljak még egy vattacukrot, mert a szomszéd bácsi nem fogadott el pénzt tőlük. Pedig engem csak a merő szakmai érdeklődés – és nem az önös érdek – vezérelt…

Később azért tettünk arra még egy kanyart, - mert bár nem voltam túl könyörgős-erőszakos kissrác -, ezúttal nagyon szerettem volna… Nem még egy vattacukrot – kaptam elég édességet -, csak nézni a csodás szerkezetet, amely abszolút lenyűgözött.

A szomszéd bácsi nagyon rendes volt, megengedte, hogy gyártsak magamnak egy vattacukrot. Elég bénára sikeredett, de nekem úgy is tetszett. Meg se akartam enni, olyan büszke voltam rá… Aztán valahogy mégiscsak elfogyott…

Azon a délutánon határoztam el, hogy ha megnővök, okvetlenül vattacukorárus leszek. Érdekes meló és a vattacukor is finom.

Azóta jó pár évtized eltelt. Nem lettem vattacukorárus. Azt se tudom létezik-e még ilyesmi, vagy már csak a régi képeken, meg az emlékekben fordul elő a vattacukor…

Kép: Fortepan 51023

Év: 1961

Orig: Nagy Gyula

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant