2017. júl 26.

Túlóra

írta: Cabe Ferrant
Túlóra

paolo-8.jpg- Nálunk nem a munkaidő számít, hanem a feladat! Amíg el nem készültünk vele, maradunk és nyomjuk az ipart! Így vezetett be leendő főnököm a munka világába – mondá Müzli, aki falu bolondja felelős posztját tölti be Kupakő városában. – Hát tollas az én hátam? – kérdé később, minden logikától mentesen.

- Legfeljebb koszos – nyugtattam meg. – A haverjaidé tollas – böktem az ebédelő galambok irányába. Speciális „Müzli-féle” tápot fogyasztottak, amely kevés pattogatott kukoricából és jó sok kenyérmorzsából állott.

A galambok etetése nem igazán javallott, de ez Müzlit nem zavarta. Etette őket. Ez meg a galambokat nem zavarta.

- Mi a bánatnak akarsz te munkát vállalni? – kérdeztem. - Olyan öreg vagy, mint a Fehérvárra menő hadiút, melyet a Halotti beszédben emlegetnek. Ráadásul szép nyugdíjad van, annak ellenére, hogy hajdan lógós, lusta disznó voltál.

- Ma is az vagyok – húzta ki magát büszkén. – De ez most nem tartozik ide. Munkát vállalni muszáj! Tudod, jön a szeptember, amikor a szomszédasszonyomnak be kell iskoláznia mind a négy, átok rossz kölykét. Pedig a derék kis klambók annyira utálják az iskolát, mint én hajdan. De mit tehet egy védtelen gyerek. Beíratják, oszt megy. De egy ilyen beiskolázás egy vagyon. A csaj meg egyedül neveli a kiskorú gazembereket. Gondoltam, besegítek neki. Csak ehhez muszáj keresni egy kis pénzt. Mert lehet szép az én nyugdíjam, de akkor se verdesi az egeket…

- És milyen melóra gondoltál?

- Csakis informatikusi jöhet szóba! Azt jól fizetik és nekem olyan információim vannak! Például az, hogy egyszer - még a világháború előtt – találkoztam Neumann Jánossal. Ő mesélt nekem a számítógépes Neumann-elvről, cserébe én megismertettem Sztálin álmával.

- Sztálin álma?

- Két rész vörös pezsgő, két rész vörösbor, egy rész grúz konyak. Nem rázva, nem keverve, a gyomor majd tudja a dolgát!

- Ütős koktél lehet!

- A Neumann nem is nagyon bírta. De azért mondott ezt-azt a számítógépekről, amik akkor még nem is voltak. Innen jött az ötlet… Informatikus leszek. És képzeld fel is vettek! Amikor megemlítettem, hogy együtt ügyködtem a Neumannal… Hatott. Persze, azt nem mondtam, hogy a kocsmában.

- Akad olyan, aki bedől neked, vén szélhámos?

- Jövendő főnököm biztosan nem tartozik az elmebajnokok közé. Egyrészt: egészen lenyűgöződött a „szakmai tapasztalatomtól”. Másrészt, nyilván teljesen hülye. Csak tátogott, mint hal a szatyorban, mikor a felvetésére, hogy nem a munkaidő számít hanem a feladat, megemlítettem, hogy ezt tudom vállalni. De nálam nem az előre kialkudott fizetés számít, hanem a pénz. Addig melózok, amíg van munka, ők meg fizetnek egyfolytában, amíg csak van pénzük. Aztán meglátjuk, ki bírja tovább!

- De Müzli, ez nem így megy…

- Dehogynem! Csak nekik lehetnek elvárásaik? Nekem nem?

- És mégis felvettek?

- Naná! Pont akkor libbent be a tag titkárnője, amikor már gyanúsan vörösödni kezdett a fickó feje. Azzal, hogy a minisztériumból keresik. Mondtam nekik: nem fontos. Csak az unokaöcsém az, aki államtitkár. Az ürge már majdnem kivágott, de aztán felvette a telefont. És láss – azaz hallj csodát – tényleg az én ügyemben hívták…

- De neked nincs is unokaöcséd!

- De ezt ő nem tudta… A Tohonya Lojzi viszont egy egész flakon bort kapott ezért a kis telefonálásért. És megérte! Fel is vettek.

- Müzli, ez csalás!

- Miért az nem, hogy napestig túlóráztatják a népeket, fizetés nélkül, ingyen?!

Kép: Paolo Laureti - Alone in the park (Flickr)

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant