Azon a reggelen szokatlanul korán keltem, pedig a nyári szünidő nem erről szól. Mégis kinéztem az ablakon, már hajnalodott, s a felhők, mint álmos fátyolpaplan úsztak el az ablak előtt.

A felszálló harmat okozza -, mondta nagyapám, aki a határban járva már ismert minden felhőformát. Nekem csak ez a felhő volt képben, miközben álmosan szedtem magamra a ruháim, szinte félig ettem meg a reggelim, és már szaladtam is, hiszen az udvaron befogott lovakat nem volt szabad várakoztatni.

Nagymama még utána szaladt a kocsinak, hogy a félliteres zománcos bögrét otthagytuk. Ennek volt a legnagyobb jelentősége, hiszen ilyenkor már érik a szeder, és ha egy szelet kenyérrel ebédre megeszem, biztosan nem leszek tőle éhes estig se.

Sokat hallottam nagyapótól a határban lévő növényekről, hogy a kökény is szárvágás idején jó, amikor már egy kicsit megcsípi a dér, s mire való a vadrózsa piros bogyója…

A lovak szépen tempósan húzták a kocsit a poros úton, s hogy a koránkelést pótoljam, nagyapó a saroglyába egy nyaláb szalmát tett, s azon feküdtem. Amíg kiérünk, még alhatok egyet.

Hanyatt fekve csak a felhőket láttam, s mintha ezer meg ezer bárány legelne, úsztak a kis gömbölyű páragubancok. Aztán fodrozódó felhők kergették egymást, hol megnyúlva, hol ismét összegombolyodva. Mintha egy mesejáték lenne az egész: süveges törpék, turbános alakok, libák és lovak, és kutya és macskafejek váltakoztak a páragomolyokból.

-  Jó időnk lesz-, mondta nagyapó, amikor végre megérkeztünk és leszálltam a kocsiról.

 -  Tudtál aludni? - kérdezte kíváncsian.

 -  Nem, de nem is akartam, néztem a felhőket.

 -  Hát azokból bizony olvashatsz – mondta.

 - De ma igazán jó napunk lesz-, s ismét felnézett az égre. Fátyolfelhők úsztak, s rengeteg madár röpdösött, hallatva erős és néha pedig vékony hangjukat.

-  Ha eső készül, a madarak nem röpködnek és énekelnek ilyen szépen, hanem vadul, lármáznak, s csapongva ide-oda szálldosnak – világosított fel újra. Majd még a nap folyamán sok mindent elmondott a felhőkről, például, ha az ég alján sötét széles sávban jönnek fel, és ráadásul egyre feketébbek, jó lesz összeszedelőzködni, s esőkabátba bújni, mert hamarosan akkora vihar és zápor lesz, hogy beragadunk kocsistól, lovastól… És ha a nagy fekete felhő közepén valami vaskos fehér folt látszik, akár jégeső is lehet…

 Még hallgattam volna meséit, de várta a munka, amiben én nem igen tudtam neki segíteni, így hát kezembe vettem a félliteres bögrét, és szeder után néztem, hogy legyen ebédem. Ám közben állandóan az eget kémleltem, milyen formájúak és színűek a felhők, hogy olvashassak belőlük…

Kép: Fortepan 56678 (részlet)
Évszám: 1936
Orig: Balassa Péter