2017. júl 09.

Szerelem

írta: Cabe Ferrant
Szerelem

Ketten ülnek a padon. Az anyóka régi, megsárgult füzetet lapozgat. - És volt a Mari… - mondja. - Nem volt. - szögezi le szilárdan az öregúr. – A Mari aztán nem. Nincs annyi pálinka… - De az a dög Eta, az igenis volt! – csattan fel a nénike. – Itt áll, feketén, fehéren! - Nem volt – ismétli az…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2017. júl 09.

Pékek dicsérte…

írta: Kurunczi Mária
Pékek dicsérte…

Éjjel fél kettő. Csörög a telefon, húsz perc múlva jön értem a kocsi. Ilyen gyorsan még sosem kaptam össze magam, s dörzsöltem ki a szememből legszebb álmomat. Még a kávét is futtában ittam meg. Kinn kellemesen hűvös segít rá ébredésemre, megborzongok, alig tizenhat fok van. Perceken belül a…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2017. júl 08.

Mi történt Józsi bácsi ötösével?

írta: Kurunczi Mária
Mi történt Józsi bácsi ötösével?

Jó néhány év telt el azóta, hogy Balázs Józsi bácsi kispusztai lakos megnyerte az ötöst. Jánosi János a Nyeremény című lap munkatársa felkerekedett, hogy megkeresse az idős embert, s megtudakolja, mire költötte a milliókat. A régi házban nem találta, így a szomszédok tájékoztatására a lányánál…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2017. júl 08.

A meggyilkolt olimpiai bajnok

írta: Cabe Ferrant
A meggyilkolt olimpiai bajnok

A bejegyzéshez tartozó képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes vízilabda csapatát láthatjuk. Első pillantásra tán fel sem tűnik, hogy kép jobb szélén álló Halassy Olivérnek csak egy lába van… Ma legfeljebb a paralimpián szerepelhetne… De akkor, abban az időben azt tán még ki sem találták.…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2017. júl 07.

Sport

írta: Cabe Ferrant
Sport

Ifjú barátaim, hajdanában, danában, az én időmben – úgy öt perccel a mohácsi vész után – volt egy fura, sok testmozgással járó tevékenység, amit mindközönségesen sportnak hívtak. Valami hasonló ma is van – látni ilyesmit a tévében. Jól vagy kevésbé jól fizetett emberek űznek mindenféle fárasztó és…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2017. júl 07.

Szabad szombat

írta: Kurunczi Mária
Szabad szombat

Még sokáig állt a peronon, miután megváltotta a jegyét. Egy kalauztól is megkérdezte, mikor indul a vonat. Két hét óta készült erre az utazásra. Van még idő, talán a restiben bekap egy felest. Elővette a pénztárcáját, számolgatott. A visszaútra valót a másik rekeszbe tette, így maradt még egy marék…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2017. júl 06.

A zászlótartó

írta: Cabe Ferrant
A zászlótartó

Egy kép a múltból, melyen a zseniális fotós elkapta a pillanatot… Sikerült megragadnia a téren, időn és politikai rendszereken átívelő lényeget, a nagy igazságot, mely három szóban összefoglalható: Menjetek a sunyiba! A szónok a piedesztálon áll s szónokol. Körötte az ő népe, az ifjúság, a jövő. A…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2017. júl 06.

A „mi időnkben”

írta: Kurunczi Mária
A „mi időnkben”

Gyakran járok a postára. Leveleim bár kis súlyúak, mégis horribilis összeget kell értük fizetni. Egy nap, amikor nem állt utánam senki a sorban, gondoltam elmesélem a postáskisasszonynak, milyen árak voltak a „mi időnkben”, miután közölte egy db levélért 1100 ft-ot fizetek… Helyben a képeslapra 20…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia

2017. júl 05.

Motorozás

írta: Cabe Ferrant
Motorozás

Mi dobogtatja meg egy érző lelkű kamasz fiú szívét? Pár nappal a mohácsi vész után, 1976-ban mikor nyolcadikos voltam a sorrend nagyjából így festett: szép lányok, hangos rockzene és a motorok. A sör csak később jött… Nem hiszem, hogy a hivatalos országos tanterv része lett volna, de a mi sulinkban…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant

2017. júl 05.

A szemüveg

írta: Kurunczi Mária
A szemüveg

Iszom a kávém, s közben olvasok. Ez az a luxus, amit még megengedhetek magamnak, s egyszer csak csörren a kiskanál… - A lencsém! – megijedek, majd kinevetem magam, ez már az öregség.   Megyek az utcán. Furcsán néz rám egy idős női alak. Tétován megáll mellettem, rám köszön, szemüvegén csillan a…

Tovább Szólj hozzá

Fősodor Curia