2017. okt 29.

Tuti titkos terv

írta: Cabe Ferrant
Tuti titkos terv

– Kell egy terv – mondta Ibi.  – De nem ötéves! Nincs annyi időnk – vágta rá Erzsi. – Most kell menni!  A padláson ültek, a megszokott helyükön, a kis beugróban. Ki tudja miért, a hajdani építész egy apró ficakot tervezett a padlás egyik sarkába, mintha erkélyt akart volna hozzá biggyeszteni a…

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 29.

Utolsó szerelem

írta: Kurunczi Mária
Utolsó szerelem

Az Isten tudja, mi ütött belém, de azzal teszteltem a férfiakat, hogy szeretnek-e színházba járni. Csak olyan partnerre vágytam, akivel bármilyen darabot megnézhetek, legyen az opera, operett, dráma, vígjáték…  Valamikor magam is színész szerettem volna lenni – ma már örülök, hogy nem lettem az.…

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 28.

Kései hajnal

írta: Kurunczi Mária
Kései hajnal

Ebben a korban már oly kevés kell az embernek. Néhány falat kenyér, egy korty víz, és a meleg takaró. Hűvösek a hajnalok. A nappalok pedig hosszúak, főleg így egyedül.  Bár még néha átmegy a szomszédba, elmegy a boltba, piacra. Igaz sokszor csak nézelődik, de azzal is telik az idő. Aztán a hétvégét…

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 25.

Emlékek

írta: Kurunczi Mária
Emlékek

A kávéfőző ott árválkodott a régi sparhelton. A kollégáktól kapta még, amikor nyugdíjba ment. Mennyire jó választás volt. Tudták, hogy a reggelenként elfogyasztott kávéval eszébe fognak jutni. Minden reggel. S ő jó szívvel gondolt is rájuk, amikor a forró kávés csésze hűvös hajnalokon melegítette a…

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 24.

Moai, avagy a balgaság emlékműve

írta: Cabe Ferrant
Moai, avagy a balgaság emlékműve

A fejlődés egy csuda jó dolog. Legalábbis valami ilyesfélét tanították nekünk az oskolában. Az egyedül üdvözítő út ezen a földön a fejlődés – mondják. A másvilági üdvösségről most ne is ejtsünk szót, abban hisz aki akar, úgy, ahogy akar. De itt, ezen az árnyékvilágon fejlődni kell. Az mindennek a…

Tovább Szólj hozzá