Amint látjátok, most szépen süt a nap a fűzfa fölött, s gyenge szellő lengeti a vár zászlaját, de majd figyeljétek meg, ha lemegy a nap, a madarak is elhallgatnak, éledni fog a vár…egyszer meglestem, mit csinálnak a benne élők éjjel…

Rodosz szigetéhez hasonlított ez a kis sziget, talán azért is vertek tábort itt…

Szulejmán serege az éj leple alatt belopódzott a várba, de nem ám azért, hogy háborúskodjon, hanem meglesse, mit is üzennek a számítógépek.

Az ő korában még nem volt elterjedve ez a masina, és bizony meg is ijedt, amikor először látta. De a vár szelleme felébredt és megmutatta neki, hogyan kell kezelni a számítógépet.

Na, küldte is azonnal az emailt vidám népének, hogy most jöjjenek ide, de ne hozzanak kardot, mert nem kell harcolni, hanem tanulni fognak.

Jöttek is mind, s már annyian voltak, mint 500 évvel ezelőtt, de csak a nyüzsgés volt nagy, meg a kíváncsiság.  A váron kívül lakók szerencsére semmit sem vettek észre.

Szóval, Szulejmán taníttatta népét annak rendje, módja szerint. Meg is tanult mindenki mindent, és küldték az üzenetet haza, hogy minél többen jöjjenek Magyarországra, mert itt olyan szép várak vannak, hogy még a vak is megcsodálja.

De siessenek, mert nemsokára hajnalodik, és akkor mindenkinek el kell bújnia, nehogy megtudják, hogy még mindig itt ólálkodik a török sereg, mert ugye ki hinne nekik, hogy csak számítógépezni jöttek…

Szulejmán a google-ba beütötte a saját nevét, lássuk, mit is írnak róluk…

Miután elolvasta, hogy mi minden galádságot követtek el, az az ötlete támadt, hogy feltétlenül meg kell változtatni a nevét…hosszú töprengés után meg is találta a SZABOLCS  névben. Ez igazi jó magyar név, és ezzel már senkinek sem fog feltűnni, hogy most is nálunk járnak a törökök.

Anonymus szerint a magyar honfoglaló vezérek egyike viselte ezt a nevet, aki Előd fia volt, s akit Árpád vezér Tas és Töhötöm vezérekkel együtt Mén-Marót fejedelem leverésére előreküldött.

Átkelve a Tiszán nagy földvárat épített, amelyet magáról nevezett el, ez adta később Szabolcs vármegye nevét.

Egyszer csak megjelent a monitoron a passziánsz játék.

- Na Ossz-mán! - mondta a gépnek és addig játszott, amíg álmosan le nem fordult a székről.

Ekkorra már Ibrahim pasa is átkelt a Körösön, s olyan csend volt, hogy megijedt. Kivel fog most háborúskodni!? Lassan haladt a vár felé, és egyre jobban izgatta a nagy-nagy csönd. Amikor benyitott, látta, hogy mindegyik török valami masina előtt ül. Belenézett és azt hitte, a Holdon van. Majdnem infarktust kapott a meglepetéstől.

Aztán leültették, kávét adtak neki - amit még amúgy törökösen főztek -, s lelkére kötötték, hogy valami új nevet kell kitalálnia, lehetőleg magyar nevet, mert nem lenne jó, ha kiderülne, hogy sok száz év után is itt tivornyáznak. Meg az az igazság, hogy ingyen sehol sem tanulhatnak számítógépezni, csak Magyarországon. Hosszú keresgélés után meg is találtak egy ráillő nevet: Ibolya. Illett a hosszú hajához, és ezután a bajuszát is borotválni fogja, szóval senkinek sem fog feltűnni töröksége.

Amúgy is tetszett a török seregnek ez a könnyű élet, hogy nem kellett harcolni, az életüket kockáztatni, s úgy döntöttek, hogy újabb százötven évre rendezkednek be…mindenki mindent megtanult, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak…

Természetesen csak természetes halállal…

Ha találkozni akartok velük, menjetek csak el a gyulai várba…de lehetőleg éjszaka…