2018. feb 02.

A könyv névnapja

írta: Kurunczi Mária
A könyv névnapja

_fortepan_107332.jpgEgyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl volt az édesanyámnak egy naptára. Biztosan láttatok már ilyen naptárat, ahová minden napra be volt írva legalább egy, de inkább több név is.

Na, az én édesanyámnak is ilyen naptára volt, azzal a különbséggel, hogy a névnapok mellé még egy név volt írva: KÖNYV.

Volt, ahol délelőtt 9-11-ig, másik napon pedig délután 2-6-ig volt beírva: KÖNYVTÁR.

Először azt hittem, ezek testvérek, a könyv a fiú, a könyvtár a lány. De később arra a következtetésre jutottam, hogy csak egy házaspárról lehet szó, mert a szombathoz meg az volt írva: GYEREKKÖNYVTÁR.

Na, ez egy szép család, gondoltam, ha egyik nap apuka, másik nap anyuka névnapját ünneplik, szombaton meg a gyerekekét.

De még mást is észrevettem: néhol nemcsak a könyvtár név volt beírva, hanem azután egy szám is, például 3. FIÓKKÖNYVTÁR, 6. FIÓKKÖNYVTÁR.

Na, ezek a könyvtár nevű gyerekek úgy szaporodnak, mint a csicsóka. Hogy az hogy szaporodik, nem tudom, de nagyapámtól sokszor hallottam és tetszett ez a mondás…

Aztán van itt még valami, ami nem hagyott nyugodni: a FIÓK szó. Az én elképzelésem szerint ezek a könyv és könyvtár nevűek a gyerekeikkel együtt biztosan a 3-as, vagy a 6-os fiókban laknak.

Milyen lehet egy ilyen számozott fiókban lakni? – tűnődtem, amikor a szüleim azt beszélték, hogy a jövő héten itt a KÖNYVHÉT.

Na, még csak az lesz a jó muri! Örvendeztem magamban, hét KÖNYV fog hozzánk jönni, vagy mi megyünk a KÖNYVÉKHEZ egy hétre.

Na, majd kiderül, hagytam rá a gondolkodást, mert azért egy ilyen kisgyereknek ennyi mindenen gondolkodni kissé megerőltető.

Édesanyám egy verőfényes napon kézen fogott, s azt mondta: ma ünnepelni fogunk. Mindjárt eszembe jutott, talán most találkozunk a hét könyv nevűvel, és akkor csapunk egy igazi bulit. Hogy mit jelent ez a szó, nem tudtam, csak a nővéremtől hallottam, és mindig vidáman mesélt a bulijáról, hát az csak valami jó lehet!

Szóval elindultunk. Azt azért furcsállottam, hogy nem vittünk sem ajándékot, sem virágot. Pedig ha máskor vendégségbe mentünk, mindig vittünk valamit.

Talán ezek a KÖNYV nevűek távoli rokonaink lehetnek, vagy annyian vannak, hogy nem tudnánk mindenkinek ajándékot adni?

Hát amint így megyünk, mendegélünk, beérünk a városba, annak is a kellős közepébe. Hát mit látok én?

Körbe-körbe sok sátor, s azokban vagy egy millió könyv is lehetett…, közben zene szólt és hol finn lányok, hol szlovén fiúk táncoltak.

Aztán egy hegedű is megszólalt, s jött a csárdás, a palotás tánc. Láttam ilyet eleget, amikor lakodalmakba, bálokba vittek szüleim. Hát ez lenne az a buli, amiről a nővérem szokott beszélni? Akkor nem csodálkozok, hogy nem akar este 10 előtt hazaérni.

Végigmentünk a sátrak előtt, és sok-sok könyvet vettünk. Bár én még tudtam volna választani, olyan sok szép mesekönyv volt ott, de apa szerint már nem bírunk többet hazacipelni, anya szerint pedig inkább már nem tudnánk annyit kifizetni.

- De neked – mondta – akár egy évig is eltart, amíg kiolvasod, s ha jó leszel, jövőre is eljövünk.

Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, sok könyvet vettem és olvastam, de csak „nagydiák” fejjel fejtettem meg édesanyám névnaptárát, hiszen ő könyvtáros volt.

Ám a KÖNYV névnapját azóta is minden évben megünneplem.

Kép: Budapest, XIII. Szent István körút, az Ünnepi könyvhét pavilonja a Vígszínház előtt.
Évszám: 1958
Fortepan 107332
Orig: Hunyady József

Szólj hozzá

Fősodor Curia