Kedves feleim! Egy kissé elfeledett szórakozóhelyről mesélnék nektek: úgy hívják könyvtár. Egészen ifjan találkoztam vele. Másodikos lehettem, mikor nagynéném - aki rendszerint arra felügyelt, hogy fel ne gyújtsam a padlást, el ne árasszam vízzel a lakást és minél kevesebb ablakot verjek be -, hosszas könyörgés után el nem vitt a „könyvtárba”.

Nekem az a hely maga volt a csoda. Ahogy beléptünk, tátva maradt a szám és rögtön elhatároztam, hogy kiolvasom a világ összes könyvét. (Csak zárójelben jegyzem meg: ezen a projekten ma is – így majd ötven év után – dolgozom, de még mindig nem tartok sehol.) Volt ugyan nekünk is otthon könyvünk, nem is kevés, de mi volt az könyvtárban találhatókhoz képest?!

És elkapott a gépszíj… Olvastam szabadidőmben, és amikor nem volt szabad: az iskolában az órák alatt, a paplanom alatt, alvás helyett. Olvastam a villamoson edzésre menet és az utcán kezemben könyvvel baktattam hazafelé, edzésről jövet. Csak a térre nem vittem magammal könyvet, mert, mint jólnevelt gyerek, tudtam, hogy ott focizik vagy verekszik az ember…

Kifejezetten szerettem betegeskedni, mert akkor nem kellett suliba menni, viszont olvashattam kedvemre az ágyban.

Úgy három, négy naponta mentem újabb és újabb könyvpakkokért a könyvtárba, lassan egészen odaszoktam. Marha szerencsém volt, a gyerekkönyvtárban nagyon kedvesek voltak a könyvtárosok, hamar leszoktak róla, hogy mesekönyveket ajánlgassanak. Azokat késő kamaszkoromban vettem sorra.

Addigra már több könyvtárnak is a tagja voltam, tehettem: úri fiú így szórakozik. Mint egy igazi magyar dzsentri, mindenütt kivágtam a gyerekektől, diákoktól szedett, komoly egy forintra rúgó éves díjat és cserébe annyi könyvet hurcolhattam haza, amennyit csak bírtam. Csak megjegyzésként: a felnőtteknek horribilis három forintba került az éves díj…

Hiába, megkérték a kultúra árát az ántivilágban…

Később már az sem volt mellékes szempont, hogy egy könyvtárban lehetett ismerkedni. Lányokkal! Ott szedtem össze – azaz szedett fel ő – az első szerelmemmel és ismerkedtem meg egy kedves könyvtáros lánnyal, aki később az első feleségem lett. Lehettem volna óvatosabb is…

És nem lettem az olvasástól vízfejű, lüke gyerek, mint sok kortársam hitte, egészen addig, míg rendre nem utasítottam őket. Néha elég nyomatékosan… Olykor szóval, olykor ököllel, mert mellesleg átok rossz fiú voltam. Meglehetősen sok szemüvegem törtem össze sport, vagy verekedés közben. A környékbe optikusa már örült, ha meglátott. Jelentősen lendítettem az üzletmenetén…

És megvolt a maga haszna a fene sok olvasásnak. Alig kellett valamit tanulni a suliban és mégis viszonylag jó jegyeket kaptam. Meg néha intőt, azért a bizonyos pad alatti olvasásért…

Mára a könyvtárak – és sajna, velük az olvasás – mintha kicsit kimentek volna a divatból. Nagy a konkurencia, nekünk még csak a tévé, rádió, mozi játszott, mint egyéb szórakozás. Ma már ott vannak a számítógépek, a mindenféle okos kütyük, telefonok, játékkonzolok, meg tudom is én mi minden még. Meg ott van az internet, amin én is sokat lógok.

De…

Mikor felugrott hozzánk egy haverom, aki még nem járt nálunk, egészen elhűlt: Nektek ennyi könyvetek van! Pedig nem is tudta, hogy ma már jobbára e-book olvasón olvasok, egy kisalakú könyvnek megfelelő méretű szerkentyűbe egy egész könyvtár belefér. És a zsebemben hordhatom…

Persze ma is vannak könyvtárak. De, ahogy egy könyvtáras ismerősöm panaszkodott:

Hol van a látogatottságuk a régi könyvtárakhoz képest? Pedig átok drágák a könyvek, aki nem hiszi, ugorjon be egy könyvesboltba. Hátha talál kedvérevaló olvasnivalót…

A könyvtárak fénykorában – mikor még dívott a „népművelés” -, az ántivilágban még ilyen buszokat is beállítottak mozgókönyvtárnak, amilyen a képen látható. Szerintem zseniális ötlet volt… Olyan helyekre is eljuthatott a könyvtár, ahol nem volt a közelben alkalmas épület, helyiség. Ideiglenes megoldásnak megtette…

És a végére, hogy még bölcselkedjek egy kicsit, amire ugyan senki nem kíváncsi, de mégis megteszem.

Korán kell rászoktatni a könyvre a gyerekeket. És, ha egyszer rákaptak, aztán már működik is az olvasás nevű drog...

Kép: Budapest, XI. kerület, Kelenföldi lakótelep, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mozgókönyvtára a Fraknó utcai parkolóban.
Évszám: 1976
Fortepan 84709
Orig: Magyar hírek folyóirat