Lement a Tavernába, húzták az emlékei. Szeme nehezen szokta meg a sötétet. Leült ahhoz az asztalhoz, amelyik a törzshelye volt. Elgondolkodott. Akaratlanul is az elmúlt 70 év képei villantak fel előtte. Még mindig nem akarta elhinni, hogy egyedül maradt, hogy társ nélkül kell leélnie, ami még hátra…
- Medve úr! Szabad egy szóra? – szóltam be az állatkerti kifutóban ácsorgó mackónak.
Ő csüggedten felsóhajtott.
- Még egy firkász? Egész évben ránk se bagóznak, de ilyenkor február másodika, - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - előtt egymásnak adják a kilincset. Jöjjön – intett kegyesen.
-…
Beszedné Ön egy olyan gyártó gyógyszereit, amely hajdan kábítószert gyártott és forgalmazott? A kérdés átverés, mert csaknem biztos, hogy szedett ilyet. Már, feltéve, ha nem érzékeny az aszpirinre…
„A heroint, tudományos nevén diacetil-morfint, még tudományosabban C21H23NO5-öt egy brit kémikus,…
A szertár legmagasabb polcán sorakoztak a futball labdák. Igen egyformák voltak, szakadtak, koszosak, szomorúak.
Úgy középtájra furakodott melléjük egy vadonatúj, hófehér labda. Nem is érezte jól magát az öregek között. Először csak fészkelődött, majd fiatal hangján megszólalt:
- Nem bírom a…
Szeretem az erdő csendjét. Bár ez a csend nem is igazi csend, hiszen a fák leveleinek susogása, s a madarak dalolása megtöri a szó szoros értelmében vett csendet. Talán ez a csend inkább a nyugalom…a befelé fordulás pillanata.
Aztán itt van a zörgő avar. Nem tudsz nesztelenül járni az erőben.…
Sohasem féltem a pókoktól, de az az igazság, nálunk csak kis pókok voltak, olyan picik, hogy a körmöm akár táncparkett is lehetett volna nekik.
Amikor beszélgetni akartak velem, szóba sem álltam velük.
- Na, ne legyél ilyen undok, beképzelt! – szólalt meg egyszer egy ilyen kis pók takarítás…
Hol volt, hol nem volt, volt egy gyönyörű fekete cica, akit Mircinek hívtak. Naphosszat a vízparton sétált, és leste, hogy horgásznak az emberek.
Egy vastag fűzfa alatt éldegélt, míg a fűzfa másik oldalán egy aranyos zsemle színű kutyuska lakott, aki a Morzsa névre hallgatott.
Már régen eljöttek…
Csiripelnek a diófánaz ici-pici verebek,a fészekből ki épp az iméntmost először repültek.Szárnyuk végén van még egy szál halványsárga tollpihe,de a fáról a világra rálátnak már messzire.Röpködnek is szorgalmasan, hogy mindent megnézzenek,jobbra-balra kíváncsianröptükben betekintenek.Veréb mama inti…
Egyszer volt, hol nem volt, a világ másik végén, vagy innen, nem is tudom, de volt egy nagy-nagy fekete kalap. Olyan nagy volt, hogy egy hétig mentem, amíg körbe tudtam kerülni. A magassága meg akkora volt, hogy két nap, két éjjel néztem felfelé, mire megláttam a tetejét.
- Ha én egyszer…
- Ha nincsenek szörnyetegek, akkor ki, vagy mi lakik tizenhét éve a gardróbszekrényemben? - kérdezte a kis, köpcös, kopasz férfi mélabúsan.
A pszichológusnő kedvesen mosolygott a betegre. Mindössze három hete járt hozzá, ez volt a negyedik találkozójuk, de azt már meg tudta állapítani, a férfi…