Figyeled, most jön be a zsűri, mindjárt feláll a közönség és tapsol…

Mi a fenének tapsolnak, amikor még semmi sem hangzott el? 

Dehogynem: azt mondta a műsorvezető, hogy kérem, kapcsolják ki mobiltelefonjukat. 

Na és mit gondolsz, hányan kapcsolják ki? 

Mindenki.

Egy frászt, majd hallgasd meg hány fog csörögni. Ezek az idősek nem tudják ki-, bekapcsolni, az unokájuk meg persze ilyenkor nincs itt, hogy segítsen nekik. Csak belökik az öreget egy ilyen bulira, ők elmennek egy másik buliba, és ha majd az öreg telefonál nekik, előjönnek, hogy hazavigyék őket. Majd figyeld meg műsor végén hány drága kocsi áll a bejárat előtt, fiatal sofőrökkel.

Azért rendes tőlük, hogy elhozzák a nagymamát és a nagypapát, nem?

Nem rendesség kell hozzá, inkább érdek, ürügy, mert csak akkor kapják el apucitól a több milliós járgányt, ha az öreget furikázzák vele.

Nagyon rosszindulatú vagy ma.

Nem csak látom az igazságot…

Na, most már maradj csendben, mert itt van a zsűri, figyeled, most ültek le és mosolyognak.

Persze, hogy mosolyognak, rajtad és rajtam, mert nekik az a dolguk. Könnyű ott ülni, és hallgatni, mit mondunk, s ha nem tetszik nekik, akkor lehúzzák, lepontozzzzzákkk, érted?!

Még tapsolni sem tapsolnak, mert kezünkben a ceruza, ami szorgalmasan jár. És te látod, hogy mit ír, nem. Még az is megeshet, hogy épp egy szerelmes levelet ír, és az is lehet, hogy éppen matekot tanít, s egy egy-, illetve két-, nem több ismeretlenes egyenletet old meg, zsűrizésbe burkolózva.

Látom ma nem lehet veled beszélni, ha nem érdekel a zsűri, akkor nézd a közönséget.

Igen, éppen azt teszem, látod ott a harmadik sorban azt az urat, szép öltönyben, nyakkendőben, komolyan előre nézve várja, mi történik.

Ó, igen. Látom, és mit gondolsz, ő mire gondol éppen. Lehet, hogy nem a zsűrire koncentrál, lehet, hogy ő is verset fog mondani, és arra koncentrál, vagy éppen egy régi szép emlék jutott az eszébe, valami kislány…látod, már mosolyog is…mi van, ha csakugyan nem a zsűri érdekli.

Látom most meg neked változott meg a véleményed.

Nem, csak próbálom a másik oldalról megközelíteni a dolgot.

Na ugye, tudtam én, kibújik a szög a zsákból. Már neked sem tetszik a zsűri, nézd meg most milyen szigorúan, de unottan néz, ahogy hallgat, már az is beszél.

Mert a zsűrinek mindig nehéz dolga van.

Egy frászt van nehéz dolga. Neki mindegy, hogy te hogy mégy haza, hogy majd álmatlanul forgolódsz, vagy netán táncolva, dalolva teszed meg az utat hazáig.

Akkor is nehéz a zsűrinek.

Jó legyen neked igazad, de figyeld a közönséget, az a legaranyosabb. Ha kell nevet, ha kell, tapsol, és majd nézz széjjel, néha még a zsebkendőt is előveszi, mert olyan meghatót hall.

Egy frászt, benne van az influenzában, és fújja a z orrát.

Én akkor is a közönségre szavazok. Az nem tör pálcát feletted, nem ítél el, az tapsol, és örül, hogy itt lehet.

Nem lehet, hogy azért van itt, mert kevés a tüzelője, és inkább itt melegszik?

Minden lehet, de nem figyelted, a zsűri mindig más, de a közönség állandó. Nézd azt az idős hölgyet, őt mindig itt látom.

Persze, mert ő zárja a kaput, ha elmegy a tömeg.

Látom te csökönyösen zsűri párti vagy, azért figyelj, mert itt az első fellépő.

Na hogy tetszett,

Nagyon jó, de láttad, hogy a zsűri két tagja csak suttogott egész idő alatt,

Biztosan azt beszélték meg, hogy mi a jó, és mi nem jó ebben az előadásban.

Jó, maradj a zsűrinél, én figyelem a következő előadót, de szép a ruhája, és biztosan egyenesen a fodrásztól jött.

Muszáj volt neki kirittyenni, mert nem tud semmit, látod, papírból olvassa, még olvasni sem tud…

Biztosan tegnap akadt a kezébe ez a vers, vagy az nem jutott eszedbe, hogy esetleg egy agyvérzés, vagy egyéb betegség után jön ide, és ezzel kontrolálja magát?

Na ne nevettess, a beteg emberek nem ilyen terápián vannak. De figyeld a zsűrit, úgy nevet a következő előadón, de aranyosak, hogy beleélik magukat.

Egy frászt az előadáson nevetnek, az előadón, mert kiesett a bot a kezéből és nézd, mindjárt leesik a lépcsőn.

Látod milyen rendes a zsűri egyik tagja, odamegy, és lesegíti.

Még szép, hogy lesegíti, mikor az édesanyja

Na most már hagyj békén, nem lehet veled beszélni, te közönségpárti

Te meg zsűri párti…

Na erről kellene szavazni, nem a miniszterelnök személyéről.

Felőlem arról is szavazhatunk, nekem mindegy, úgyis a közönség győz.

Na, na, az nem olyan biztos

De biztos, ha mondom, és ne vitatkozz velem, mert mindjárt lelöklek a lépcsőn, te,te, te zsűripárti…

Te közönségpárti…jaj, segítség!

Na ugye, megmondtam…

Kép: Budapest, V. MTV stúdió, József Attila szavalóverseny.
Fortepan 56403
Évszám: 1975
Orig: Rádió és televízió újság / Komáromi Gábor felvétele