Ázott cipőfűzőt lenget a szél a megálló frissen festett gerendáján. Valakinek több volt belőle, így szabadult meg tőle, hogy felkötötte, vagy netán most akart megtanulni cipőfűzőt kötni.

Egy kóbor galamb billegett be a tető alá, minden várakozóhoz odament, koldulómozdulatokat téve. Egy kisgyerek kiflimorzsákat dobott neki, s nagyokat nevetve nyugtázta, a galamb eszik… s talán annak is örült, hogy nagyanyja nem unszolja őt is evésre.

Beállt a busz, felszálltunk. A gyerek még integetett a galambnak, majd megmozdult alattunk a jármű.

A házak közül kiérve gyönyörűen ragyogott a határ. Az őszi napsütés megolvasztotta az úton a deret. A faágakon még itt-ott látszott a kora reggel nyoma, de már inkább vízcseppek mutatták magukat a maradék vörös leveleken.

Sötétkéken az út mellett kökénybokrok rohantak el. Erősen lehajlott ágaikkal jelezve, hogy aki arra jár, és megközelítheti, szedje le a kék bogyókat, hiszen már rég megcsípte a dér, ilyenkor a legfinomabb.

Egy biciklist láttunk megállni az egyik bokor mellett.

Aztán a kék színt a piros váltotta fel. Az apró csipkebogyók is ugyanúgy kellették magukat, mint a kökény.

Az úton néhány fácán szaladt át, fékezésre késztetve a vezetőt, aki enyhe káromkodással fejezte ki nemtetszését.

Jobbról, balról nagy szántáshalmok jelezték, elkészítve a föld a tavaszi ébredéshez. A nagyobb buckákon varjak ültek, a károgásuk túlharsogta az autóbusz zúgását is, s csak akkor rebbentek fel az út menti fákra, amikor az megállt, s a leszálló utas éppen feléjük tartott.

Aztán a következő városba érve egyetemisták szálltak fel, az éppen előttük levő vizsgakérdéseket vitatták, találgatva, mi lesz a dolgozat anyaga… miközben a házak között már eltűnt a nap, s vele együtt a szép őszi idill...

Kép: Erdély, Kolozsvár, Fő tér a Szentegyház utca torkolata felé nézve, balra a Bánffy palota
Évszám: 1940
Fortepan 43658
Orig: Id. Konok Tamás