2018. már 11.

A csorba tányér

írta: Kurunczi Mária
A csorba tányér

_fortepan_56934.jpgKlári néni a kilencven évéhez közeledik. Szeretek nála lenni, mindig régi történeteket mesél. Mi volt az ő idejében? Próbálom összehasonlítani a mai életünkkel, és el sem tudnám képzelni, hogy ma úgy éljünk, mint akkor ők.

Ha kinyitom a csapot, eszembe sem jut, hogy akkor a szomszéd utcából hordták a vizet, hogy nem őrláng volt a lakásban, ha elmentek otthonról, visszatérve pedig egy csavarintás és két perc múlva már meleg is van.

Abban az időben befűtöttek a kemencébe, ami másnap reggelig tartotta a hőt. Hogy még spóroljanak is, a cserépfazékba rakták az ételt, betették a kemencébe, és szépen, lassan egy idő után megfőtt minden, összeértek az ízek.

Karácsony szent estéjén is berakta a töltött káposztát, és mire hazaértek az éjféli miséről, már finoman gőzölöghetett az asztalon.

Klári néni akkor tanult meg süteményeket is sütni. Ma sem hagyja ki, ha tudja, hogy meglátogatom, hatalmas adag zserbót készít.

Csodálatos régi színes virágokkal díszített porcelán tányérra teszi. Így az is megkívánhatja a süteményt, aki amúgy nem édesszájú.

Ám most észrevettem valamit. Valamit, ami zavart egy kicsit. A tányér széle két helyen is lecsempült. Furcsa volt, kopott, és le nem vettem a szemem erről a hiányosságról.

Meg is kérdeztem óvatosan Klári nénit, miért nem dobja ki, ha már nem ép.

Elmosolyodott, és egy történetbe kezdett.

Ez még nászajándék. A hozzátartozó kistányérok már mind eltörtek, ha ezt is kidobja, nem marad kézzelfogható emléke.

Pali bácsival éppen hatvan éve házasodtak össze, de Ő már nyolc éve a temetőben van. Néha kimegy hozzá, elsírja bánatát, beszélget vele, ő pedig a széllel üzen. Néha érzi, hogy mit, máskor nincs válasz.

Néztem a csorba tányért, és magam elé képzeltem a lakodalmukat, és azokat a délutánokat, amikor a barátokkal ilyen szép tányérról csemegézték Klári néni finomabbnál finomabb süteményét.

Támadt egy ötletem. Elkértem a csorba tányért, elvittem egy barátomhoz, aki különleges módszerrel „befoldozta” a lepattant részt.

Amikor visszavittem Klári néninek, könny szökött a szemébe. Ha ezt tudta volna, akkor az eltörött kistányérokat is meg lehetett volna menteni.

De ma ennek az egy darabnak is örülni tudott.

Kép: Fortepan 56934
Évszám: 1970
Orig: Piarista Levéltár/Holl Béla

Szólj hozzá

Fősodor Curia