2018. jún 06.

Nagyapó, a könyvek és én…

írta: Kurunczi Mária
Nagyapó, a könyvek és én…

fp-4144_1.jpg

Nagyapó minden születés és névnapomra a könyveiből ajándékozott meg. De, ha kétszáz évig élnék, akkor sem tudná mindet nekem adni, pedig nagyon szerettem volna, ha az egész könyvtára az enyém lenne.

Barátnőm, Angéla azt mondta, majd elörökölöm. Akkor én meg is kérdeztem nagyapót:

- Ha meghalsz, igaz, hogy elörökölöm a könyveidet?

- Igaz - mondta nagyapó.

- És az mikor lesz?

- Az is lehet, hogy még ma, de az is, hogy húsz év múlva.

Anyám akkor nagyon leszidott, amiért ilyet kérdeztem, és azt is mondta, ne csodálkozzak, ha nagyapó ezután nem engedi, hogy olvassam a könyveit. De nagyapó engedte, sőt, volt úgy, hogy ő olvasott fel nekem. Bár kevés ideje volt. A fél falu hozzájárt panaszkodni. Az egyikre sok adót vetettek ki, a másiknak börtönben volt valakije, sőt olyan is volt, hogy eltűnt a hozzátartozója. S nagyapót kérte meg, segítsen. Ő pedig írta a leveleket.

Emlékszem egy esetre, amikor Orsós néni sírva jött hozzánk:

- Ha lenne szíves, írna a Vöröskeresztnek - mondta nagyapónak - megfizetem, csak írjon.

Nagyapó tollat fogott és írt, de cserébe nem kért senkitől semmit, pedig hát ők is szűkösen éltek.

Néhány hónap múlva megjelent Orsós néni a fiával, aki mankóval jött. Olyan sovány volt, hogy alig ismertem meg. Egy demizson bort hoztak, és nagyon sokáig beszélgettek, iszogattak, jókedvűek voltak. Orsós néni pedig arról mesélt, hogy egyszer én leszek a menye… nagyon elpirultam…

És csodáltam nagyapót, aki mindenkihez jó volt.

Egyszer mégis megharagudott rám. A baj ott kezdődött, hogy amikor nem volt otthon, nagymamától kértem olvasnivalót, de nem adott. Még ő sem nyúlhatott bele a könyves szekrénybe. Így hát, amikor nem látta, mégis kötényem alá rejtettem egy könyvet és kimentem a szőlőbe.

Ott leheveredtem, és egész estig olvastam. Hogy este lett, azt is akkor vettem észre, amikor már nagyapó ott állt a hátam mögött.

Nos, akkor megkaptam a büntetésem. Nagyapó vett egy nagy lakatot, és bezárta a könyves szekrényét.

Napokig fájó szívvel néztem a díszes lakatot, mely elzárt az igazi boldogságtól, a könyvekben rejlő csodavilágtól….

Kép: Fortepan 04144
Év: 1918
Orig: Fortepan

 

 

Szólj hozzá

Fősodor Curia