„Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” – mondá a jó öreg Csokonai Vitéz Mihály a méla Tempefőiről szóló befejezetlen darabjának alcímében. És igaza volt. Elvégre ő csak tudta. Ahogy Krúdy Gyula is megtapasztalhatta: mire jut az író Magyarhonban.
Tömören összefoglalva: semmire.
Pedig…
- Azt a hegyes kiskésit! – mondta a horgász a parton, amikor először ült ki a barátja stégére.
A fűzfa lombja között már feljött a Hold.
- Szép éjszaka lesz! -, mondta csak úgy magának.
Amikor legelőször meglátta a térképen ezt a helyet, nem gondolta, hogy ennyire csodálatos a táj, a víz. Akár…
„Most nem kelendő semmi téren a fönséges, a nagyszerű, az emelkedett, az eszményi. A szépnek, a jónak világító lámpája jó egy pár vonallal lejjebb van csavarva. Nem kell az erős fény: a sikkasztok, kapaszkodók, szélhámosoknak kedvezőbb a homály.
A mi az emberben közönséges, alantas, az most…
Hajnalodott, amikor a gazda befogott a kocsiba, felpakolt egy kis elemózsiát, a cserépkorsóba hideg friss vizet húzott a kútból, elindult. A házak előtt álló embereket felvette a kocsira, aztán irány a búzatábla.
Már néhányan várakoztak rá a határban is. A szépen sárguló búzakalászokat csodálatos…