Hajnalodott, amikor a gazda befogott a kocsiba, felpakolt egy kis elemózsiát, a cserépkorsóba hideg friss vizet húzott a kútból, elindult. A házak előtt álló embereket felvette a kocsira, aztán irány a búzatábla.

Már néhányan várakoztak rá a határban is. A szépen sárguló búzakalászokat csodálatos fénnyel világította meg a Telihold.

A gazda mindenkit szilvapálinkával kínált, aztán szép sorjában beálltak a rendet vágni. Ilyenkor jó még kaszálni, mert a harmattól nedves a búza szára. Nyomukba marokszedő lányok sorakoztak fel.

Néha aratódalokat énekeltek és pár forduló után leültek pihenni a már összekötött kévékre. A bandagazda újra kisüsti pálinkával kínálta a korán kelőket, miközben előkerült a reggelire szánt szalonna, kolbász, vöröshagyma. A cserépkorsóban még hideg volt a víz. Reggeli után meghúzták, ingük ujjával megtörölve szájukat.

Folytatódhat megint a rendvágás, marokszedés, kévekötés, kepékbe rakás.

A falu tornya már délibábban játszott, amikor a mező végén nagyobbacska gyerekek tűntek fel. Hatalmas garabolyban hozva a még forró, sűrű füstölt hússal készült bablevest frissen sült lágy kenyérrel. Utána egy kis csöröge-fánk, amit szintén a gazdasszony sütött.

Ő benn maradt, mert vacsorát is kell készíteni, közben megetetni a majorságot, ellátni a kisebb gyerekeket.

Délutánra megérkezett az odarendelt cséplőgép is. Zsákokba meregették, kocsira rakták a megtermett gabonát, nyugtázva, az idén jó termés volt.

A munka végeztével, ami éppen hétvégére esett, aratóbált rendeztek a gazdakörben, ahol csodálatos búzaszálakból font koszorúk díszítették a báltermet.

Az arató brigád elöljárója jelezte, szólni kíván, szólamát a gazdához intézte:

„Kedves gazduram! Isten segítségével a mai napon sikeresen befejeztük az aratást. Továbbra is jó egészséget kívánok gazduramnak és az egész családnak. Tartsa meg őket az Isten erőben, egészségben, s kérjük, hogy jövőre is minket válasszon aratójának“.

S ezután felcsendült az aratók éneke.

„Gazduramnak tisztelettel jelentjük,
Az aratást ma délben befejeztük,
Adja Isten, kövér legyen minden búzaszem,
Fehér lisztből omlós kalács, puha kenyér szülessen.”

Ezután hajnalig ropták. Megnyugodva, hogy egy évig lesz kenyér az asztalon.

Kép: Fortepan 42699
Évszám: 1938
Orig: id. Konok Tamás