- Azt a hegyes kiskésit! – mondta a horgász a parton, amikor először ült ki a barátja stégére.

A fűzfa lombja között már feljött a Hold.

- Szép éjszaka lesz! -, mondta csak úgy magának.

Amikor legelőször meglátta a térképen ezt a helyet, nem gondolta, hogy ennyire csodálatos a táj, a víz. Akár videót is készíthetne. „Holdas éj a Dunán” dudorászta. No, nem a Dunán, hanem a Holt-Tiszán. Talán a média is vevő lenne egy ilyen szép éjjeli természetfilmre.

Sosem volt érzelgős, nem is tudja, most mi ütött belé. Felesége is ezt hiányolta benne, hogy nem tudja kifejezni, mit érez? Sajnos ő már nem él, ezért is jár horgászni éjjelente, ne érezze hiányát.

A Hold egyre feljebb jött, egyre nagyobb fényt adott. Az éji lámpás végigvonult az égen, elhalványítva a csillagokat. Majd egy mogyoróbokor tetején landolt. A levelek belerezegtek ebbe a megtiszteltetésbe.

- Kapás van!- kiabált valaki egy kicsit távolabb tőle. Elindult a hang irányába. A horgászok általában csendben vannak, de ez, mintha vészhelyzet lett volna. Ráadásul, egy női hang lenne. Azon csodálkozott egy védtelen nő, éjnek évadján egyedül horgászik?

Megérkezett, s nem akart hinni a szemének, fiatal nő állt a parton, próbálta kiemelni az óriás partközeli zsákmányt.

- Azt a hegyes kiskésit! – kurjantotta el újra magát a horgász. Ilyet még nem látott. Egy fiatal nő küszködik, mezítlábasan a parton egy óriás szörnnyel.

- Mit keresel itt éjnek idején, ráadásul egyedül? - szólt a már kissé kimerült lányhoz. A lány csak mosolygott

- Inkább segítsen, ha már kíváncsisága idehozta! - a horgász meglepődött, nem várt ilyen fogadtatást, de nekiveselkedett. Lássatok csodát, tényleg egy húsz kilós szörny volt a bot másik végén. Ekkora jószágot még nem látott mostanában. Ebből a holtágból talán még senki sem fogott ki. Most itt van ez a lány, és neki, lám-lám, sikerült.

Miután biztonságba helyezték a különleges fogást, leültek egy kőre, kifújni magukat, azon tanakodva, hogyan vigyék haza?

A férfi visszament a helyére, de csak azért, hogy összeszedje a saját felszerelését, közben kitalálja, hogyan tovább. Majd autójával odagördült a lány elé, aki szintén összeszedte a felszerelést, mára már nem tervezett újabb fogást.

A férfi felajánlotta, hazaviszi. A lány elfogadta. Kemping biciklijét betették a csomagtartóba, elindultak.

Lassan virradt. Ahogy a forrás mellé értek, a férfi megállt, megtöltötte palackját friss vízzel. Mindig vitt haza forrásvizet. Ez jobb, mint a szóda, vagy az ásványvíz. Volt nála még egy másik palack, azt felajánlotta a lánynak.

Hazaérve már az idősebbek kinn ültek a ház előtt, kíváncsian nézték az óriás halat, de a férfit is, akit talán a lány megkaparintott.

Fenn gyorsan lefolyt az éltető kávé, nekifogtak a hal feldolgozásának. A lány természetesnek, a férfi megtiszteltetésnek vette, hogy együtt készítik el ezt ritka szerencse tárgyát. Előtte lemérték, éppen huszonkét kiló volt.

- Jó kis ebéd lesz belőle! – mondták szinte egyszerre, és már sorsukat megpecsételte ez a fogás.

Kép: 112220
Évszám: 1950
Orig: Bauer Sándor