Csavar anyától, csavaros tanyáról csavarok csavarogtak el. Mentek a csavaros, akarom mondani kanyargós csavart úton, úgy vagy százhússzal, ha mondom. Csavaros agyukkal kitalálták, ha meglelik majd a vásárt, ott a vásártéren, hol ténfereg sok ember, bemutatják tudományuk, csavaros gyártmányuk mit tud, amitől mindenki csak elámul.

Csavart gyorsasággal oda is értek, hol várt rájuk sok épp oly csavaros eszű ember. S ahogy becsámpáztak csavarból tákolt járgányukkal, taps köszöntötte őket, amit illően meghajolva, kicsit csavarvonalban meg is köszöntek.

Eztán kezdődött a játék, móka, csavargatták derekukat, hogy akármily jó táncos is megirigyelhette volna. Majd az acélkemény csavarokkal csak úgy fel-le ugrattak, s aki akart, rájuk is pattanhatott volna, ha lett volna oly merész, nem holmi csavarmentes műszerész, ki belead apait-anyait, csak hogy bizonyítsa csavarhoz illó bájait. Aztán futottak körbe karikába, míg le nem ért porba a lába, annak, ki bukfencet hányva csavarral cifrázta, akár egy jégrevűn. Amikor már mindenki felhevült, kört alkottak, s addig csavargattak, addig táncolgattak, míg beköszöntött a hajnal, ami már úgy nem volt csavaros, hanem szép fényes, s ekkor hazaindultak szépen a csavargó csavarlegények.

Anyjuk már várta a csavar tanyában, hol ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, de már nem lehetett nekik elcsavarogni.