Piros betűs ünnep e nap. A multik zárva, így marad az igazi magyar piac.

Átlagos forgalom. A kofák, standok és a vevők aránya a megszokott hétköznapi.

A fő, hogy rengeteg sonka mosolyog a húspavilonban. Ha akarod, mangalica sonkát, kolbászt választhatsz.

A tojásos pultnál is sokan állnak. Egy vevő - nem tudni komolyan, vagy csak viccből -nyúltojást kér, ráadásul színeset.

- Azt nem tartunk-, mondja az eladó-, de ha akarja, holnapra festünk színeset is.

A vevő elgondolkodik. Viccnek szánta, de ha ilyen felajánlást kap, nem tud ellenállni. Legalább nem kell otthon kínlódnia a festéssel.

- Igen-, mondja-, tíz darabot kérek, és nem pirosat, hanem kéket és erezett mintával.

- Meg lesz, uram- veszi kezébe az előjegyzési naplóját. - Milyen névre írhatom?

- Nyúl Kázmér.

Az eladó leteszi a füzetet és a tollat, s rámordul a vevőre:

- Na, ne viccelődjön!

- De én komolyan mondtam, megmutassam a személyi igazolványom?- kérdi Kázmér.

- Legyen szíves! - és valóban ez van beleírva személyi igazolványába.

Az eladó most már mosolyog.

- Holnap 11 órakor jöhet érte.

Egy magántermelő előtt kisebb ládákban törött répa. Olcsón adja. Mondja, hogy csak a nyulaknak. A nagyját már kiválogatták az úri vevők. Így mondja. Ő különbséget tesz szegényebb és gazdagabb vásárló között. A törött répa az egyik legédesebb répa. Tapasztaltam már. Kizárt dolog, hogy nyúleledel legyen belőle. Veszek egy nagy adagot. Beteszem a fagyasztóba, ha már kitalálták ezt a MIRELITE- dolgot. Ez a mélyfagyasztás „tudománya” Magyarországon a felvidéki Diószegről való, 1943-ban elsőként itt készítettek üzleti célra gyorsfagyasztott termékeket, amit Frigelite néven, később Mirelit név alatt forgalmaztak. Mind a mai napig használatos.

Még kalács is kellene az ünnepi asztalra.

Irány a pékség.

Álmos fiatalember szolgál ki. Gyönyörű piros héjú fonott kalács. Nagyanyám fontos kalácsnak mondta. Ma sem tudom, hogy szükségessége vagy a súlya miatt, vagy egyszerű rövidítése a fonott, fonatos kalácsnak.

Minden együtt van - gondolom, s ekkor megszínesedik előttem a virágos stand. Végre valami színes, sárga, kicsit rikítós, nárciszok, de gyerekkorom kiskertjeit idézi.

Régebben ilyenkor már virágoztak a meggyfák, tulipánok. Ez utóbbiból egyre kevesebbet látunk. Pedig mekkora kultusza volt. Főleg Török országban. Még a szultánt is képesek voltak megölni tulpomániája miatt. De ez már a múlté.

Hirtelen eszembe jutott a sonkához torma is dukál.

Nagyanyámnak ez is volt a kertjében. Külön szertartása volt az elkészítése. Hatalmas gyökeréért mélyen kellett ásni, aztán gyökérkefével lesikálta, majd lereszelte. Ezért a műveletért nem cseréltem volna vele. Könnye potyogott, még úgy is, hogy kinn a szabadban reszelte. No, ez aztán kihozta belőle még a télről megmaradt nátháját is.

Minden készen, megejtettem a vásárlást. Indulhatok haza. Már csak az ünnepi asztalra szánt terítőt kell kivasalni.

Kép: Piac, 1975. / Adományozó: Vészi Ágnes / Fortepan 136770

A szerkesztő megjegyzése: az írás még egy, a járvány előtti nagypénteken készült!