Nagybátyám késő éjszaka járt haza attól a lánytól, aki a bandában szinte mindenkinek tetszett.

Boldog és büszke volt, hogy egyedül az ő oldalán látható a lány, a bálakban csak vele táncolt, a lekérés szabályait semmibe véve, nem adta más táncos kezére.

Szóval a haverok ijesztgették, hogy ne maradjon olyan soká a lánynál, mert a téren a szobornál boszorkányok tanyáznak, főleg éjfél után. És elkapják biciklistől…

Nagybátyám nem törődve az ijesztgetésekkel már jóval éjfél után kerékpározott haza. A szobornál lángokat látott, s hatalmas fekete árnyakat.

Ennek fele sem tréfa , gondolta először, de aztán felbátorodva beletaposott a pedálba, kis híján elsodorva ezzel a „boszorkányokat”. Az egyik éppen megfogta a csomagtartót, s próbálta visszahúzni, elrántani, mire nagybátyám a kezében lévő bicikli pumpával, amit talán épp önvédelemből vett a kezébe, hatalmasat csapott az őt gátolni próbáló kezére, amit amaz egy pillanat alatt elengedett, s így nagy sebességgel elhagyhatta a szobrot, a boszorkányok tanyáját…

Másnap nem jelentkezett munkára egyik társa, majd délután elhatározta, meglátogatja…sejtése csak-csak volt róla, mi történhetett vele, de szeretett volna meggyőződni…

Amikor benyitott a faluszéli ház kapuján, a haver ott ült a lépcsőn, felkötött karral..

Nagybátyám a szokásos parolázás után, döngő ütéssel, haveri együttérzést sem mutatva, rákérdezett.

- Na, hogy vannak a szobor melletti boszorkányok???

Kép: Fortepan 86307
Év: 1908
Orig: Schmidt Albin