Február 27-e volt. Ákos nagyon készült erre a napra, s bár már elmúlt a farsang, véget értek a bálok, most már böjtölni kellene, de azért még egy névnapi buli csak-csak belefér. Legföljebb vegetáriánus barátokat, barátnőket hív meg.

De mi lesz az alkohollal, amit csak jó kolbászos szendvicsre, vagy egyéb húsos ételekre lehet inni?

Elhatározta, azokat a barátait hívja meg, akiknek szintén februárban van a névnapjuk, és együtt ünnepelhetnek, akár vegetáriánusok, akár nem. Fel is lapozta a kalendáriumot a február oldalon. A saját neve mellett megtalálta a Bátor nevet. Nincs ilyen ismerőse, de bátornak ő maga is elég bátor, s ennek örömére, meghúzta a pálinkás üveget. Aztán ismét a neveket silabizálta: Akács, Antea…na, hogy ilyen nevű ismerőse sincs, abban olyan biztos volt, mint, hogy Ákos a neve. Életében nem hallott ilyen nevekről.

A következő név már egy kicsit ismerősebb volt: Antigoné…tanult róla annak idején az iskolában, de mit kezdjen ő most egy görög mondahőssel? Különben is a görögök nem isznak sem pálinkát, sem sört…vagy mégis, emelte újra szájához az üveget, s nézte a képen, mily szép ez a nő. Ha eljöhetne az ő névnapi bulijára, de már rég halott…szomorúan kortyolt még egyet.

A következő név valami mondókát juttatott eszébe, de a Balambér egy erős férfinév, valami hun uralkodó neve, jelentése híres, merész. Na, te merész Balambér, velem semmire sem mégy…úgy megtetszett neki ez a kis szlogen, hogy folyton ezt ismételgette, s már egy kis dallamot is vitt bele, miközben két dünnyögés között pianóban meghúzta megint a pálinkásüveget.

Miután a következő nevet is elolvasta, nem hitt a szemének: Balda vagy Baldó…újra és újra elolvasta…s azon dünnyögött, hogy hívhatnak valakit baltának…de aztán megint beugrott valami, vagy valaki: Frédéric Baldo, ő egy zenész, na de nem is magyar, és pont ő jönne el egy közös névnapi buliba. Megint továbbment, s az Éneás nevet olvasta. Ezek a görögök mennyien vannak, és mind egyszerre tartja a névnapot, csuklott most egy nagyot zaklatottságában, de azt hiszem, inkább a pálinkától.

- Le kellene tenni az üveget!- hallott valahonnan egy hangot, de aztán csend lett.

A következő név már ismerős volt, a Gábor. Van is ilyen nevű haverja, mindjárt fel is hívja.

A sokadik csengés után egy álmos hang fel is vette a telefont, s miután bemutatkozott, hogy ki ő, és mit akar, a vonal másik végén idegesen utasították rendre:

- Normális vagy, ezt pont éjnek évadján kell megbeszélnünk, tán kettőt lapoztál a kalendáriumban, vagy ittál, haver? Tudod hány óra van?!...s azzal megszakadt a vonal.

Akkor inkább Gábriel arkangyallal beszélget, az talán még éjszaka is szóba áll vele. De sehol sem találta a telefonjában a nevet. Most hogy hívja föl, ha nem találja a számát? Pedig neki útban - akarom mondani, képben kell lennie, mert ő Isten hírvivője, s még Názáretben is megjelent Máriának, akkor kizárt dolog, hogy az ő kedvéért ne jelenjen meg. De nem jelent meg…még az ő kedvéért sem.

Fájdalmasan, ásítozva olvasta tovább a neveket: Lantos, Lándor. Itt megakadt. Rémlett, hogy már valahol olvasta. Letette az üveget maga mellé, kezébe temette fejét, és erősen gondolkozott.

- Heuréka! - Ugrott be neki, egy nem is oly régi utazásról a Lándor, ami románul Nandra, s nemcsak keresztnév, de egy falu is Maros megyében. Az írások szerint 2002-ben 151 lakosa volt, ebből 81 cigány, 69 román és 1 magyar. Ezen nevetnie kellett. Jó kis összetétel.

Ám ezek mellett ott volt a László…na, ne! Az meg nyáron van, most nem lehet bulizni a Laciknak! Pedig van egy pár ilyen nevű ismerős haver.

A továbbiakban még Orfeusz és Valdemár szerepelt a listán. Ahhoz már késő van, hogy Orfeumba menjen, döntötte el egy ásítás alatt. Valdemárt meg jól kitalálták ezek a germánok. Megint egy híres tevékeny, uralkodóról van szó, nyugtázta.

Aztán tovább lapozott, s a lábjegyzetekben merült el, bár már alig látott. Bezzeg az üveg máris áttetsző lett.

Rengeteg politikai eseményt említ az írás. Többek között 1917-ben orosz időszámítás szerint ezen a napon tört ki a februári forradalom, közben meg a Gergely naptár szerint március 10-e volt. Miért vannak ezek az oroszok mindig lemaradva? Mormogott magában.

Tovább olvasva pedig 1933-ban ezen a napon gyújtották fel a Reichstagot, a német Birodalmi Gyűlés épületét. Ha ma ilyen megtörténne…

Viszont 1946-ban a Szovjetúnió és Mongólia barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írt alá-, és ma mi van? 1990-92-ben ott is rendszerváltás volt.

De ne politizáljunk, elvégre névnapi bulit kellene szervezni.

Ám, itt van még a sport is: 1900-ban megalapították az FC Bayern Münchent. Na, ez volt az igazi buli – nyugtázta most már olyan álmosan, vagy álomittasan, de leginkább ittasan, hogy majd lefordult az ágyról.

Pedig még mennyi minden van ide írva, ebbe a nagy kalendáriumba.

Lehet, hogy holnap elolvassa?

Addig is üzeni a barátainak:

A névnap böjt miatt, és pálinka hiányában elmarad.