Itt állok megfürödve! Pontosabban kifosztva, megfosztva, minden iratomtól mentesen. Ugyanis kisiskolás gyermekeim a tanító úr szavára, na és a tv-reklámjainak hatására papírgyűjtési akcióba kezdtek.

Az előírt követelményeknek eleget téve, csak tiszta fekete-fehér, valamint színes papírt gyűjtöttek a MÉH-nek. Házról-házra jártak, de az otthoni papírállományt sem kímélték.

Így került hozzájuk a nagymama születési anyakönyvi kivonata, házasságlevele, s a nagyapa halotti bizonyítványa – ez utóbbi fekete-fehérben-, valamint a 25 évvel ezelőtti érettségi bizonyítványom, oklevelem, személyi igazolványom, sőt a jogosítványom… még a bevásárló listám sem találom.

De ez még mind semmi! A lépcsőházból eltűnt a házmester által kirakott házirend, a faliújságon lévő hirdetések az aznapi piaci árakkal, a szomszéd Öcsi ellenőrző füzete, mely nem volt rossz jegyektől mentes, valamint Józsi bácsi nyelvtanár angol könyve.

Ezt követően a város másik végén lévő lakótelepen csöngettek be a lakásokba, papírgyűjtés címén. Fel is lettek pakolva! Az újságon kívül diós kalács, savanyú cukorka, almás rétessel. Egy idős nagymama még mandulás kakaóra is meginvitálta őket, s búcsúzóul barackot nyomott a fejükre, nyugtázva, milyen ügyes gyerekek…

Aznap este nem vacsoráztak. Már-már azt hittem betegek, de elmesélve kalandjukat, fáradtan zuhantak be az ágyba. Lányom még álmában is papírt gyűjtve motyogta:

Papírt kérünk, hogy az erdő megmaradjon!

Kép: Fülek, vasgyűjtő gyerekek
Fortepan 53711 (részlet)
Évszám: 1959
Orig: Zsanda Zsolt / Vajszada Károly felvétele