És vala hajdan, a törtélem homályában létezett egy intézmény, melyet nevezének építőtábornak. Bizony mondom néktek, ifjú feleim, nem volt az Istentől elrugaszkodott dolog. 

Az tény, hogy a szovjet Komszomol építőtáborok mintájára szervezett magyarországi táborok vezetése a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) kezében volt, és nyakon öntötték az egészet egy nagy adag ideológiai maszlaggal, de az egészséges, ifjú szervezet azért megbirkózott az ilyen métellyel.

Kezdetben – mint mondják, mert ez még jóval az én időm előtt történt - még keményen nyomatták a propagandát. Aztán, úgy a hetvenes évekre - ahogy az egész országban - már felpuhult az ügymenet.

Csak, hogy az egészen ifjak is értsék, akiknek nem volt alkalmuk, lehetőségük megtapasztalni ezt a mókát: az építőtábor nagyjából arról szólt, hogy az ifjúság elutazott valahová két hétre és ott „hasznos munkával kivette a részét a népgazdaság építéséből”. Legalábbis ez volt a hivatalosan megfogalmazott elképzelés. De azért abban az időben se sokat számított a hétköznapokban, hogy mit hirdetnek „hivatalosék”.

A lényeg az volt, hogy a munkáért cserébe ingyen lakott, nyaralt az ifjú dolgozó. A meló néhol – állítólag – egészen kemény volt másutt meg lazán kezelték. Az biztos, hogy azok az ismerőseim, akik ilyen táborokban jártak, kellemes élményekkel tértek haza és egész jó sztorikat meséltek.

Mintha semmi köze sem lett volna KISZ-hez, politikához – holott bőven volt -, főként a nagy bulizások, ismerkedések maradtak meg a résztvevőkben. A lányok persze fiúztak, a fiúk csajoztak – ez a természet rendje olyan helyeken, ahol sok fiatal van összezárva. Hja, az bizonyos ifjú szervezet…

Az ellátásról csak annyit, hogy persze ez is változó volt. De az átlag simán vitte a normál menza kosztot, az ifjú gyomor meg sok mindennel megbirkózik. Az elhelyezés… Nos, mi akkoriban nem ismertük az ötcsillagos szállodák elnöki lakosztályait. Jószerivel nem is hallottunk róluk… Megfelelt az, ami volt. Legfőképp, mert sokan igyekeztek azon, hogy az éjszakát ne a számukra kijelölt szobában töltsék.

Hogy mennyire volt sikeres az a fene nagy munkára nevelés, így utólag már elég nehezen megállapítható. Annyi viszont bizonyos, akik anno kinőttek a táborozó korból, mind elhelyezkedtek valahol. Ha másért nem, mert muszáj volt.

Magam sosem voltam „igazi” táborlakó, viszont, mint „kultúrműsor” szereplője megfordultam jó pár táborban. Mert ugye a figyelmes táborvezetőség gondoskodott az ifjúság szórakoztatásáról is. A szokott esti diszkó előtt jókat röhögtek a kabaréjeleneteinken és tapsoltak az gitáros-énekeseknek. Mint bárhol a világon… Nekem az egész politizálósdiból legfeljebb annyi tűnt fel, hogy bulizáskor, koronként a nyakamba borult egy-egy félrészeg KISZ-titkár és arra kért, hogy danoljunk már el bizonyos irredenta dalokat. Erre sosem voltam hajlandó. Nem meggyőződésből, csak, mert részemről a kabaréban voltam érdekelt. Ha én dalra fakadok, kiürül a tábor.

Azt pedig ki akarta volna. Jó volt úgy, ahogy volt. A legtöbben a korosztályomból édes-bús nosztalgiával gondolnak vissza a hajdani táborokra. Meg azokra az időkre. Hja, kérem, akkor voltunk fiatalok…

Kép: Balatonaliga, KISZ építőtábor, ribizliszedés.
Fortepan 88440
Év: 1974
Orig: Urbán Tamás