Csak ült a széken és mereven nézett maga elé. Lopva rá-rálesett órájára. Csupán egy óra és az asszony is itt lesz. Régóta várja már ezt a percet. Alig egy éve van a szociális otthonban, megszokott már, mindene meg van, csak az asszony hiányzik.

Úgy volt, hogy ő is bekötözik, de közben kórházba került, s emiatt késik az ügy.

De ma már jön, kiengedik.

A gyerekek ugyan ellenezték, hogy beköltözzenek ide, de hát mindegyik dolgozik, s nem érnek rá őket istápolgatni. Azért, ha van idejük, gyakran belátogatnak. Ülnek a padon, jókat nevetnek az unokák csínytevésein, s együtt örülnek az iskolában szerzett jó jegyeknek.

Gyakran nézett a kapu felé. Elképzelte magában, hogyan rendezkednek be kis szobájukban. Reggelenként az asszony meleg kakaóval kínálja majd, hozzá a reggeli újságot…és így csendben leélik, ami még hátra van…

A mentő megállt a kapu előtt. Korához képest fiatalosan sietett az asszony elé, s lassan topogtak szobájuk felé.

- Csakhogy itt vagy! – fogta meg remegve a kezét.

Sokáig nem beszéltek, az izgalomtól egyik sem tudott megszólalni, csak néztek egymásra.

A nővér felhúzta az ágyneműt, mindent elrendezett a szobában. A vacsorát még behozta, aztán magukra hagyta őket, nem akart zavarni.

Ők még mindig nem tudtak betelni egymással. Aztán lassan etetni kezdte az asszonyt.

Nehezen nyelt, hosszú szünetet tartott két falat között. Vigasztalta, erőt kell gyűjtenie, hogy együtt sétáljanak a kertben, s együtt várják a gyerekeket, s unokákat.

Az asztalra tette a félig üres edényt, megigazította a haját, s csak nézte csillogó szemét.

Mindössze egy óra telt el, hogy megérkezett. Hirtelen a nyakába borult, az asszony is ölelte. Még mindig hihetetlen volt, hogy itt van…

S egyszer csak engedni kezdett a kéz a szorításból, az asszony feje lehanyatlott a párnára.

- Nem lehet igaz! – ugrott föl hirtelen, nővér után kiáltva.

Az azonnal jött, s vele együtt az orvos is. Megvizsgálta.

- Nincs mit tenni – mondta részvéttel a hangjában.

- Szép kort megért – a nővér is próbálta vigasztalni a férfit, aki még fel sem fogta, mi történt.

- Igen, szép kort megért – nyugtázta ő is magában, de az együtt töltött hatvan év után nem lehet, hogy csak úgy itt hagyta…

 Kép: Léva, az alsó vár kapuja.
Évszám: 1939
Fortepan 42728
Orig: Konok Tamás id.