- Veszek a mamának egy lottót! - határozta el magát a gyerek a legelőn, miközben a teheneket őrizte.

- Jó lenne, ha esne az eső -, nézett fel az égre, ahol tornyosultak már a felhők. Akkor hamarabb behajthatná őket. Unalmasnak tartotta ezt a feladatot. Bár szeretett olvasni, egy könyv mindig volt a hóna alatt, de most jobb lenne barátokat szerezni, futkározni, felnőtteket bosszantó csínyeket csinálni. Ám amíg nem ismer senkit, csak a kutya marad beszélgetőtársnak. Fekete gombszemeivel olyan értelmesen néz rá, biztos benne, hogy érti amit mond neki. Gyönyörű göndör szőre csillog a napfényben. Okos egy jószág ez a puli.

Azt mondták odahaza, nyaralni jön ide, ebbe az eldugott faluba, a nagynénjéhez.

Újra eszébe jutott a lottó. Tanakodott, milyen számokat ikszel majd be.

Az égen gyülekező felhők fodrait kezdte nézegetni, már 76-ot számolt meg. Ez jó lesz egynek. A második talán a tehenek száma lehetne, a 4-es állítólag jó szerencseszám.

A mellette lévő bokor hirtelen megmozdult. Egy bölömbika hintázott az ágain. Az ágak lengését kezdte el számolni. 17-ig jutott, akkor a kismadár megunta a hintázást és elrepült.

Távolabb a hídon egy szép fehér autó gurult át. Ettől kezdve az átmenő kocsikat számolta, 27-en gördültek át.

Aztán terelgetni kezdte a teheneket hazafelé. Majd azt mondja, éhes volt, és azért jött be korábban.

A nagynénje észre sem vette, amikor beértek.

Kis pakkjából kivette az aprópénzét, és már szaladt lottót venni. Útközben a házakat számolta egyik saroktól a másikig, ami mindössze 8 ház volt.

Ki is alakult az öt szám. Beikszelte.

Két hét múlva, amikor hazafelé tartott akkor jutott csak eszébe a mamának vett lottó. Bement az irodába, hogy megnézze, nyert-e. Csak egy hármas találat lett, de ez is fizetett egy kevéske pénzt.

Talán a mamának ennyivel is könnyebb lesz!

Kép: Fortepan 92298
Évszám: 1939
Orig: Ebner