A forró vízcseppek csilingeltek, mintha élveznék, hogy szép fehér tányérokkal érintkeznek.

A leoldódott zsír kissé megtapadt a vájdling szélén, amiben elmerültek, enyhén pirosra festve azt. Na és a kezünkön is. Paprikás étel volt a fő menü.

Először a poharak, a tányérok, majd a kanalak álltak be a sorba, hogy mindenki maszattól mentes legyen.

A nagyobb edények eztán következtek, s nem is fért bele mindegyik, pedig elég hatalmas edény volt a mosogatónak kinevezett vájdling. Ők már önálló életet éltek, több vizet igényeltek, joggal, hiszen a főzésből ők vették ki igazán a részüket. El kellett viselniük a tűz okozta sebeket. És az állandó kavarás is megszédítette őket.

Ez volt a múltban, gyerekkoromban, amikor nem nyithattuk még meg a meleg vizes csapot, és nem öblíthettük le korlátlan vízmennyiséggel az edényeket.

A kútról kis vödrökben vittük be a konyhába, és öntöttük nagy fazekakba, majd nagyanyám meggyújtotta alatta az öntött vas sparheltban a tüzet.

Teltek az évek. Városi lakásba költöztünk, ahol már nem az udvarról kellett behordani a vizet. Majd a hatvanas évek panelrengetegében semmi gondunk nem volt már sem a hideg, sem a meleg vízzel. Csak megnyitottuk a csapot, s olyan hőfokra állítottuk, amilyet még elbírt a kezünk, és amitől már tiszták lettek az edények. Már csak prózaiak voltak ezek a mosogatások.

Sohasem gondoltam arra, hogy megérem, nem nekem kell mosogatni, hanem egy gép végzi el helyettem. Csak kinyitom az ajtaját, berakom a tányérokat, külön fakkba a kanalakat, villákat, ha marad hely, esetleg egy kisebb lábast, fazekat, leveses tálat. Beleteszek egy kicsi doboznak nevezett egységbe egy másik egységnyi tablettát, becsukom az ajtaját, és megnyomok egy gombot.

Ettől számítva másfél, két óra múlva fényesen, tisztán, szárazon veszem ki az edényeket.

Ám ezek az edények nem mosolyogtak rám, nem néztek kérőn a szemembe, hogy szabadítsam meg őket az ételből rárakodott tartalomtól.

A gépi mosogatásnak nincs semmi romantikája. Míg zúg, kezembe veszem a napi lapot, vagy egy könyvet, esetleg a számítógép elé ülök.

Kezemet hidratáló krémmel kenem be. Mert valljuk be, a régi mosogatásnál a zsíros vízcseppek kellően hidratálták ujjainkat.

Kép: Fortepan 140557
Évszám: 1938
Orig: Morvay Kinga