2019. júl 02.

Időskori drogok

írta: Kurunczi Mária
Időskori drogok

fortepan_58957.jpg- Te milyen cuccot tolsz? - kérdi Endre bácsi az egyik fürge asszonyságtól a klubban.

Az előveszi a táskáját, s kipakol belőle vagy tíz kis dobozt, amiben különböző színes bogyók vannak.

- Ne itt, mert meglátják. Tudod mit, menjünk fel hozzám, és én is megmutatom az enyémet.

- Nem vagyok rá kíváncsi. Nagylány vagyok én már, nem húzol a csőbe. A múltkor is azt mondtad, megmutatod, közbe meg a Pirit vitted el. Azóta se hajlandó megmondani, mit mutattál meg neki.

- Neki nem is mertem semmit mutatni, de neked, neked megmutatom, ha addig élek is.

Az asszonyság gyanútlanul felment Endre bácsi lakására.

Felérve Endre bácsi megölelte a fürge nőt, aki csak annyit tudott szólni: ne szoríts olyan görcsösen.

- Jó-, mondta az öreg, ha ez a baj, erre a nyavalyára van itt görcsoldó.

Azzal egy hatalmas pléh dobozt vett elő, annyi, de annyi színes bogyó lapult benne, hogy csak csodálkozni lehet rajta.

- Mennyiért vetted? - kérdezte Irénke?

- Ó, ez nagyon drága volt, de ha szükséged van rá, örömmel neked adom, én szerzek másikat.

Aztán asztalhoz ültek. Endre bácsi finom törökös kávét főzött, és valami folyékony szert csöpögtetett bele, vékonyan folyatva.

- Ez milyen szer? - kérdezte Irénke.

- Édesítő, ettől olyan csodálatos álmod lesz, hogy mindig mellettem akarsz majd maradni

- Amolyan bájital-féle?

- Igen, ha akarod, annak is nevezheted. Kicsit bódít, és megbolondít.

- De én nem akarok beléd bolondulni.

- Már nem is, hiszen itt vagy, már megtörtént

- Milyen zugszert adtál nekem?

- Találd ki! Görcsoldókat

- De ne szeress olyan görcsösen, szívem. Ez meg emésztést segítő?

- Az. De mondtam már, ne emészd magad, miattam. Elég, ha Pirike emészti magát, ő háromszor ennyit szed.

-Tudtam, ugye tudtam, hogy valamit mégis csak megmutattatok a múltkor egymásnak.

Kép: 1967. Budapest IX. József Attila lakótelep, Epreserdő utca 24. / Adományozó: Herbály István / Fortepan 58957

Szólj hozzá

Fősodor Curia