„Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó” - mondta állítólag a Nobel-díjas dán fizikus, Niels Bohr. Lehetséges, hogy csakugyan mondott ilyesmit a kvantummechanika érdemes kutatója, de mivel nem jártunk össze hajdan, ezt se megerősíteni, se cáfolni nem tudom.

Az viszont elég biztosnak tűnik, hogy a jós-ipart még tán sohasem érte akkora csapás, mint az idén, 2020-ban.

Hogy mire alapozom ezt a merésznek tűnő kijelentést?

Egy igen egyszerű tényre.

Úgy vélem a mostani világjárvány elég nagy horderejű esemény, ennek ellenére nem jósolta meg egyetlen szerencsemondó, jövőbelátó, asztrológus sem. Hogy ezt honnan tudom, ha nem követem szorgosan a világ valamennyi országában napvilágot látott jóslatokat? Nos, elég egyszerű. Ha lett volna olyan jövendőmondó, aki megemlítette volna a járványt magán, avagy általános jóslataiban, már régen a mellét döngetve élvezné a körülötte zajló média-hajcihőt, hirdetve: „Én megmondtam előre!”. Kellene ennél jobb reklám bármelyik derék jövőbelátónak?

Érdekes módon nemigen látok se a neten, se tévéképernyőn felbukkanni ily kiváló jóst. Persze, ismét csak lehet: én vagyok tájékozatlan.

Nem akarok senkinek a lelkébe gázolni, tudom: a jóslás és a benne való hit abszolút hitbéli kérdés. A jósokat megértem: nekik is élni kell valamiből. A hívők mozgatórugói is világosak, hiszen ki nem szeretné ismerni a jövendőt?

Egy hívőt – bármiben is hisz - nehéz meggyőzni, hogy téved. Nem is akarok meggyőzni senkit, szerény képességeimmel nem is valószínű, hogy sikerülne. Pusztán annyi a cél, hogy felkérjem a jósok érdemes anyagi támogatóit, merengjenek el kicsit:: a nagytudású jövőlátó miért nem említette nekik azt az apróságot, hogy világjárvány lesz, kijárási korlátozás és hasonló, mindegyikünk életére elég nagy hatást gyakorló események?

Tudom, egy profi jós mindig igyekszik úgy fogalmazni, hogy utólag aztán bármit belemagyarázhassanak az elhangzottakba. Az emberek pedig hajlamosak is arra, hogy utólag maguktól belemagyarázzanak mindenfélét a hallottakba. Hogy mást ne mondjak, ezen alapul az irodalomi elemzés című műfaj, melynek hős gyakorlói bőven kifejtik, hogy amikor a nagy költő azt írta, hogy „az ég kék” valójában arra gondolt, hogy… És erről tanulmányokat szoktak írni! Pedig a szerencsétlen flótás csak arra gondolt, hogy „az ég kék”.

Sose volt ez másképpen a jóslatokkal se. Mond az illető hölgy, vagy úr valami jó homályost, amibe aztán utólag szinte bármit – és annak ellenkezőjét – bele lehet képzelni. Ez már csak a jós személyes meggyőző erején múlik. Meg a hallgatók hiszékenységén. Abból meg akad bőven. Még sosem élt ennyi ember a Földön, következőképp ennyi hiszékeny ember sem élt még egy időben ezen a bolygón.

Alapjában véve optimista fickó vagyok. Joggal kérdezhetik: és ez kit érdekel? Valószínűleg senkit. Mint ahogy az sem, hogy a huszonegyedik században járunk. A világ csak annyit a változott az 1800-as évek óta, hogy nem bekopogunk a falusi jósnőhöz, hanem az interneten kérjük le a jóslatokat, sok megabit per szekundumos sebességgel. Még jó, hogy a fejlődés töretlen…

Kép: Simon Vouet: A jövendőmondó