Szeretem, ha jössz. Apró léptekkel, észrevétlenül. Az ajtóm mindig nyitva, csendben beköszönsz.

Szeretem, ha néha csokoládét hozol, mondod, hogy virág helyett. Mert a virág elhervad… De virágot is hozol. Jácintot, tulipánt, rózsát… ez a legszebb.

Szeretem, ha zenét keresel. - Ez a kedvenced… mondod, s hallgatjuk.

Szeretem, ahogy laptopod előtt ülsz. Komolyan, mint kisgyerek, ki megkapta a kedvenc ajándékát, kissé belegörnyedve, elmélyülve, abba mit éppen olvasol, nekem.

Szeretem a közös ebédeket, kanálcsörrenés sincsen. S ha éppen Te főzöl, figyelem, mit tanulhatnék még Tőled, bár magam is sokat főztem életemben, de mindig van valami új Veled.

Szeretem, ha útnak indulunk, a város kissé veszélyes, Te megoldasz minden helyzetet. De igazán azt szeretem, amikor hazaérkezünk.

Szertetem a gyertyafényes estéket, ha teádat kavarod, s mesélsz régi-régi történeteket. Megelevenedik a múlt, ez is csak Veled érdekes.

Szeretem az esti csendet is, Holdvilág fényét, ha kinézünk az ablakon. Belehallgatunk az őszi levélhullásba, és tavasszal, ha kibújnak a nárciszok.

Szeretek mindent, ha melletted vagyok, mert minden, ami szép, az csak Veled jó…

(2020.03. 11.)

Kép: 1977. Eger. A felvétel a Gárdonyi Géza Diáknapok idején készült. / Adományozó: Urbán Tamás / Fortepan 88980