Karantén, karantin,

nem mindegy, hogy bent vagy kint…

1. nap

Egy mély levegőt és egy forró gőzfürdőt veszek -, gondoltam, de a párától nem láttam a fürdőszoba ajtót, így a konyhában találtam meg a gőzt… ő sem akart kimenni… a fazékból, de levettem a födőt… mondtam neki, értse meg nekem fontos a forró gőz… fertőtlenítés céljából. De megsértődött, mert másnap reggel hűlt helyét találtam.

2. nap

Takarításba kezdtem. Legelőször a szobám takarítottam ki… aztán leültem a fotelba és gyönyörködtem benne, de pár perc múlva kirohantam, mert nem ismertem rá… lehet, hogy ez nem is az én szobám?

Ijedtemben az udvarra mentem, mert a szél eléggé lengette a frissen mosott ruhákat, összeszedtem, mielőtt ideér a vírus vitustáncot járni.

Aztán csak a szobából néztem ki, de nem láttam senkit és semmit.

Gondoltam meg kellene az ablakot is pucolni. Erre keresni kezdtem a kalapácsot, de nem találtam a helyén, talán ez a szerencsém, vagy inkább az ablak szerencséje. Ebben a házban sosincs semmi a helyén.

De legalább a függönyöket leáztatom, terveztem el. Reggel nagymosást csinálok, de a poratkák ekkorra már a gyülekezési tilalom ellenére is kórusba tömörültek, és előadták az orr… akarom mondani a por dalát. Még elzümmögtek egy kis éji zenét… Aztán csend lett.

Én is aludni tértem, holnap újra nehéz nap vár rám.

3. nap

3. napja nem eszem…se sokat se keveset…most már értem József Attila verssorait.

Az ám, versek…itt az idő, most vagy soha…boldogító örömódákat fogok írni, s meg tudom, szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival…?

4. holnap folytatom…

…Reggel vásárolni indultam, végre kimozdulhatok. Olyan hosszú listám volt, hogy alig tudtam begyűrni a kabát zsebembe.

Most a buszvezető szóba sem állt velem, csak a középső ajtót nyitotta ki, ráadásul egy szalaggal el volt zárva az utasoktól…meg a külvilágtól…monoton lehet így vezetni, hogy senkihez nem szólhat egész nap…

Az utasok is betartották az egy méter távolságot, csak minden 3, széken ült valaki. Bezzeg iskolaidőben meg csúcsforgalomban. Nem mertem most senki mellé leülni, nehogy rám szóljanak.

Gyorsan beértünk, aztán irány a vásárlás. Ott sem szólt senki senkihez, mintha leprások szigetén lennénk.

5. nap

Villanyóra

Mióta itthon vagyok, nagyon pörög körülöttem. Tudom, hogy ő is egyedül van, most én is. Néha jó lenne összeölelkezni, de azt hiszem, az áram alatt meg sem tudnék moccanni. Hagyom hadd pörögje ki magát, mert ha így halad, akkor a testem csak nyomokban tartalmaz engem…

Hiába, tavasz van, ilyenkor az is szerelmes, aki nem akar…

15. nap

Ma reggel zuhanyozás után visszaöltöztem pizsamába… már azt sem tudom, mikor van reggel, mikor este. Közben ráléptem a fürdőszoba mérlegre, ami majdnem kicsúszott alólam.

Mától megtiltom magamnak a vacsorát, a száraz kenyeret, meg a szalonnát. Más már úgy sincs itthon, minden elfogyott.

Délelőtt végre kimerészkedtem az utcára, hogy meglessem a postást. No, nem azért, mert tetszik, vagy, hogy emberi szót váltsak valakivel, csupán csak meg akartam kérdezni, hogy mikor hozza a nyugdíjat, hogy akkor még biztosan itthon legyek… vagy már nem?

De őt közben megtámadta a Vírus. Hiába kiabált a szomszéd Vilma néni:

- Vírus, gyere vissza!

Ugye már a kutyanevek sem a régiek.

16. nap.

Ma sem ért ide a postás, úgy látszik a nyugdíjakat is a láthatatlan jövedelem kategóriájába sorolták.

Sokat ülök mostanában, jó lenne már valami nyugdíjas tornára elmenni, a videóról, amit a táncklubból küldenek a net-en, csak kevés szót értek, egyrészt mert süket vagyok, másrészt szakadozik a vonal.

No, de nézzük tovább:

- A mai nyugdíjas tornánkat kezdjük küszöbrágással.

Ezen felháborodok. Akinek foga van, annak könnyű, vagy akinek fából van a küszöb, az enyém fémből. Rágja a rosszseb… inkább pihenek. Ám ahogy újra megnéztem, az van a videón: kezdjük helyben járással, ja, akkor nem küszöbrágással. Ma már mindent félreértek..

21. nap

Ne aggódjatok, kitartok... rengeteg feladatom van, a két méter magas íróasztalom vízállása a mai napon már csak fél méter... ebbe azért már nem ugrok fejest...

32. nap

Ma unalmamban tükör elé álltam, most szembesültem azzal a ténnyel, hogy hamvas arcú ifjú lányból enyhe ráncok birtokosa lettem..

Nagyon hosszú ez a karantén…

Egy ismerősöm kérdezte, ki segít, ha az időseket otthon maradásra kényszerítik. Mondtam neki, a család és a láb mindig kéznél van.

Azt is javasolták, ne nyúljunk semmihez. Az ajtókat ököllel nyissuk ki. – zörgessetek, bebocsátatik…ma letört a kilincs…most már se ki, se be

40. nap

A balkonon balkáni gerle turbékolt párjával. Egy ideig hallgattam, aztán úgy gondoltam, mégis lemegyek a kertbe. Egy botot faragtam. Azért kell botot vágni, hogy el tudjunk botorkálni.

A kertben sertepertéltem, s megálapítottam, hogy jól esne, ha  esne…

41. nap

A kertben akartam főzni. Tanakodtam, hogy miként fogjak hozzá, azon kívül, hogy kihoztam a múlt századi óriás szakácskönyvet, amit nagybátyám a konyhabolondok bibliájának hívot…

…ÖREG 

egy öreg egy üregben üregi nyulat látott, rá süveggel vadászott. Meglátta ezt az ürge, menten elállt a lélegzezte, hogy őt, pont őt egy földműves megsüvegelte.

Ő is próbálta viszonozni:

Drága jó öreg – apám, nekem nincs süvegem, de megkövetem, ha üregembe begémberedne egy kis ebédre. Vakarta a fejét az öreg, hogy kicsi neki az üreg, leesik a fejéről a süveg, de egy ilyen kedves üregi nyúl meghívásának eleget tenni, bizony illendő lesz.

Az üregi nyúl üregében rendezett rendetlenséget látott, eképpen még jobban széjjel nézett.

S látta, hogy az üregból több kisebb üreg nyíik, ahol sok sok pici üregi nyúl figyelt ki. Nézték is, hogy ki ez a vendég itt.

- Az aztal terítve, ma üres zabkása van ebédre, remélem öregem, ezt te is szereted. Mert tudd meg ebben az üregben az üreg nyúl család ritkán jut finomabb ételhez.

Megköszönte az öreg a szíves invitálást, s finoman, kaeveset szedett, zabkása jusson másnak is persze.

A sok pici üregi előjött az üregből, süvegelés helyett üregiül köszöntöztte az ismeretlen öreget.

Jól nevelt falka volt ez a csapat,  s máris a zabkását falta-falta.

Így hamar kiürült a lábos, a sok pici üregi el is álmosodott.

Én viszont felébredtem, valószínű napszúrást kaphattam, ha álmomban itt a napon ebédeltem.

Holnap nem főzök, elmegyek ételért a közeli vendéglőbe

42. nap

Egy kiragadott pillanat…

A Szent Fazék étterembe sietettem. Útközben felnéztem a toronyórára, láttam még tíz perc múlva lesz dél. Akkor én leszek az első, akinek a felszolgáló kiméri a forró levest. Nem szerettem az újramelegített ételeket. Vagy frissen, vagy sehogy.

Próza Róza az ajtóban állt, s várta a vendéget. Nevét onnan kapta, hogy a számolócédulákra is történeteket írt, amit itt-ott a vendégektől hallott, majd később felolvasott a kegyelt vendégeinek. Néhányan azt hitték, ez a Dráma tagozat, a mély téboly, ezek után hozzátette: a szilaj tűzből lesz szelíd parázs.

Közben a sarkon befordult egy kukásautó. Akkora csörömpöléssel, hogy azt hittem a szívem tört össze. Odakaptam, és még éreztem saját szívem, dobbanását, tehát élek még. Ez megnyugtatott.

Kép: Pixabay.com