2017. jún 13.

A trafik

írta: Cabe Ferrant
A trafik

fortepan_16023.jpg

Bizony mondom néktek, akkoriban a történelem hajnalán, még voltak trafikok. És ne vágjatok közbe, fiatal barátaim, hogy azok még most is vannak, mert nincsenek. A mai dohányboltok annyiban különböznek a hajdani trafikoktól, mint mondjuk én Shakespeare-től. Ő is összefirkált mindenféle dolgokat meg én is, de ha jobban megnézzük, igencsak neki áll a zászló.

A régi trafikok fő ismérve az volt, hogy mindent lehetett bennük kapni, a sastolltól a malomkőig bezáróan. Bizonyos legendák szerint, némelyik trafik még Molotov-koktélokat (v.ö.: benzines palack) is árult, egy régi, lövöldözéssel járó „utcabál” alkalmával.

Szerencsésnek tartom magam, hogy gyerekkoromban az utcánkban volt egy amolyan igazi, régivágású trafik. A Csiky (esetleg Csiki) néniéknél mindent lehetett kapni. Mindent, amit egy magamfajta kissrác el tudott képzelni, hogy kell egy trafikba. Ha a suliba kellett egy füzet, csak beugrottam oda iskolába menet és megvehettem. De ha nem kellett, akkor is beugrottam Donald kacsás rágóért, mert a rágógumi mellé mindig csomagoltak kis vicces képeket, mini képregényeket, amik igen nagy értéknek számítottak. Lehetett bocskorszíjat kapni, ami nem egy lábbeli-féle tartozéka volt, hanem ánizsos, gumicukorszerű, hosszan elnyúló termék. És akkor még nem is beszéltem a Dianás cukorról.

De ott voltak még szívem csücskei, az előre gyártott gombfoci csapatok! Mint nagy gombfocijátékos, odáig voltam értük, pedig jó drágák voltak. 9 forintba került egy csapat, azaz egy tizenegydarabos készlet. 

Lehetett kapni még patronokat is. Szalagos patront is, ami a patronos pisztolyba kellett – Azzal csak a pisisek játszanak! – jelentettem ki 9-10 évének minden gőgjével – meg rózsapatront is. Az volt az igazi! Olyan kis gyűszűszerű – persze jóval kisebb - vackok voltak ezek, amit az ember ráhúzhatott például egy tollbetét végére és ha ügyesen vágta a falhoz a golyóstollba való, az jó nagyot durrant. Hogy ennek mi volt az értelme, az máig sem tudom, de akkor nagyon tetszett. 

És ott voltak még a képek – biztos volt valami hivatalos nevük is, arra már nem emlékszem. Olyanok voltak, mint egy nagyra nőtt bélyeg, nagyjából tenyérnyi méretűek, perforált széllel. Rajtuk pedig állatok, kocsik, pillangók, mindenféle érdekes dolog, a hátukon meg rövid, a képhez tartozó ismertető. Eredetileg nagyobb, tán 16x16-os táblákban árulták őket, de a Csiky néninél darabonként is kaphatók voltak. Tán 20 fillér volt egy, esetleg negyven, ami egy kifli árának felelt meg.

Ezek a képek olyasfélék voltak, mint a kártyák, amiket ma gyűjtögetnek a gyerekek, csak mi nem ragasztottuk albumokba őket, hanem játszottunk velük. A képet a tenyerére tette a nebuló, az ujjait az iskolapadhoz ütötte, és a kép végigcsúszott a padon. Akkor jöhetett a másik játékos és ő is dobott. Ha a képe ráesett a másikéra, akkor elnyerte tőle. Ha nem, az első visszavehette a képét és ő próbálkozhatott. Így mehetett ez addig, míg az egyik el nem nyerte a másik összes képét, vagy meg nem unták a játékot, esetleg össze nem verekedtek. Mert az is előfordult.

Így támogatta Csiky néni – tudtán kívül – az ifjúság tiltott szerencsejátékát… Bár támogatott ő és mamája – akit egyébként szintén Csiky néninek hívtak – minket más formában is. Például, ha valakinek kemény húsz fillére hiányzott, hogy megvehesse a vágyva vágyott csodát, ők odaadták, ezzel a felkiáltással: „Majd behozod!”

És mi bevittük. Mert, kérem, ez becsület dolga volt! És az akkori egy nagyon másik világ volt…

A bejegyzéshez tartozó kép nem a Csiky-féle trafikot ábrázolja, egy másikat, ami szintén közel volt hozzánk és majdnem olyan jó hely volt, mint a Csiky.

Kép: Budapest, IX. Thaly Kálmán utca - Tűzoltó utca, sarok. Trafik. (Mellesleg: egy Moszkvics 412 típusú személygépkocsi.)

Fortepan 16023

Év: 1985

Orig: Kováts Lajos

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant Gyerekség