2017. jún 13.

Tököt, makkot András

írta: Kurunczi Mária
Tököt, makkot András

fp-62659.jpg

Ezt a történetet Nagybátyám mesélte, s úgy adom közre, ahogyan tőle hallottam. Megtörtént eset, abból a régi világból, amikor a cselédek és a béresek nem a gazda házában aludtak.

A mi Andrásunk is egyszerű béres legény volt, s az istállóban, a jószágok mellett aludt. Szorgalmas, jóra való embernek ismerték, olyannak, aki még a pohár fenekére sem néz.

De más bűne volt szegénynek, de nagyon nagy bűne…az ördög bibliáját forgatta, s éjszakáról éjszakára kártyázott…nappal viszont nem bírt ébren lenni, leesett a kocsiról, kiesett kezéből a villa, szóval nem végezte úgy a dolgát, mint annak előtte…

Tudomására is jutott a dolog a gazdának, aki éktelen haragra gerjedt, s mivel amúgy jó fiúnak ismerte, nem akarta elküldeni, különben is a munka dandárjában voltak, minden uradalomban kellett a dolgos kéz, nem is tudott volna helyette mást szerezni…

Egy kora estén megkereste a gazda nagybátyámat és a társait… elmondta, mi történt, s felajánlotta, ha leszoktatják Andrást az éjszakai kártyázásról, megjutalmazza őket.

Tanakodtak is a legények, mitévők legyenek, ám gyorsan megtalálták az orvosságot, s még aznap éjjel neki is láttak András megleckéztetésének…

Megvárták, míg András elkészül a munkájával, s leül a másik uradalmi tanyáról idejött kártyapartnerekkel.

Úgy két-három óra magasságában meg is unták a kártyázást, és visszamentek pihenni még egy kicsit, mert lassan pirkadni kezdett.

A mi Andrásunk is ledőlt… talán csak néhányat horkantott, amikor felriadt, valaki verte az istálló ablakot, és azt kiabálta:

- Tököt, makkot András… miután kidörzsölte szeméből a maradék álmot, felvette a vasvillát, s óvatosan kinézett az istállóajtón… de nem látott senkit. Visszafeküdt, s arra gondolt biztosan álmodta az egészet, újra elaludt… ám nem tudott elmélyedni az álmokba, mert ismét az előbbi lármára ébredt:

- Tököt, makkot András, tököt, makkot András…kántálták most már kórusban…aztán egy kis csönd…alig szundított el, megint verik az istálló ablakot, s a már ismert kórus: Tököt, makkot András, tököt, makkot András!!

Hát erre már csak felugrott, amilyen gyorsan csak lehetett, vasvillát fogott a kezébe, s óvatosan kilesett az istállóajtón, nem látott senkit, erre kijjebb merészkedett, közben hadonászva a vasvillával… néma csend, csak a madarak kezdték el hajnali trillájukat.

Mérgesen ment vissza az istállóba, s még jóformán le sem feküdt, máris verik az ablakot:

- TÖKÖT, MAKKOT ANDRÁS, TÖKÖT, MAKKOT ANDRÁS, TÖKÖT, MAKKOT ANDRÁS… már azt sem tudta, fiú e vagy lány, úgy zúgott a feje… de más is bántotta, hogy már nem fekhetett vissza, etetni kell a jószágot, hordani a takarmányt, törni a kukoricát…

A tanya felé ballagott a lovas kocsin, mikor megszunnyadt. Szerencséjére a lovak már ismerték az utat, s így épségben beért a tanyára…

Elvégezvén az esti munkát, a sötét este is beállt, a cseléd-, és béres-nép aludni tért. Ám jöttek a szomszéd cimborák, hozván az ördög bibliáját. Úgy két-három óráig megint csak verték a blattot, amikor a banda elköszönt, s mindenki nyugovóra tért. Na, ekkor léptek a színre a tegnap esti ijesztgetők, s kezdődött a móresre tanítás. Verték ám, de kegyetlenül az istálló ablakot, s mintha száz hang az istálló négy oldalából jönne felé:

- Tököt, makkot András, tököt, makkot András… ennek fele se tréfa, gondolta béresünk, egy vasvillát, egy dorongot vett a kezébe, s amilyen gyorsan lehetett, feltépte az istálló ajtót, s kirohant.

Ám a kiabálók gyorsabbak voltak, úgy eltűntek, hogy még az árnyékukat sem láthatta. Nagy mérgesen, és fáradtan, álmosan visszabotorkált fekhelyére, és elaludt. Alig alhatott 5-10 percet, ismét verik az ablakot:

- Tököt, makkot András, tököt, makkot András, - de most mintha a tanya körül száz és ezer helytől jönne hang…s ez így ment reggelig, alig bement, és elaludt, valakik mindig rákezdték…és nem látott senkit.

Reggel a szokottnál is kótyagosabb volt, tíz berúgott éjszaka után sem érezhette volna rosszabbul magát. Szemei bedagadtak, minden kiesett a kezéből, még a lovak, a tehenek is ráléptek aljazás közben a lábára.

Alig várta, hogy este legyen. Bezárkózott és lefeküdt aludni. Jöttek a kártya cimborák, de meg se hallotta dörömbölésüket.

 

Szólj hozzá

Fősodor Curia