2017. jún 17.

A mi történelmünk

írta: Kurunczi Mária
A mi történelmünk

fp116866.jpgAzok voltak a szép idők! Mi csináltuk a történelmet, a Dolgozók Gimnáziumának negyedikes levelezős hallgatói.

Boros tanár úr történelem óráján unalom fogott el bennünket. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, mennyire száraz dolog megjegyezni az évszámokat, mikor ki uralkodott, ki kit ölt meg, hány csata és csatavesztés volt, mikor, hol. Csupa kérdezz-felelek, illetve kérdezz, úgysem felelek-játék volt minden évközi beszámoló.

Boros tanár úr színe előtt pedig alig ült néhány munkától megtört diák.

- Hol vannak a többiek? - csapta le dühösen az osztálynaplót a krétaporos asztalra, amin az előző szünetben két darabot is összetört Szondi. Öklével próbálta bizonyítani, hogy ő valóban Drégely hős védőjének utóda. Ő nem a majomtól, hanem a híres Szondi Györgytől származik….

Kán Angéla cérnavékony hangján közölte:

- A söntésbe mentek, tanár úr, kérem, egy krigli sörre.

Szabó felszisszenve súgta Harcsának, hogy mielőtt még hazaérnek, helyre teszi ennek a csajnak a pofáját. Harcsa bólintott.

- Úgy - mordult fel Boros tanár úr, s egy fehér lapot lengetett Kán Angéla előtt.

JELENLÉTI ÍV - mutatták Boros kusza betűi, s az csak természetes, hogy Kán Angéla véste rá  elsőnek a nevét.

Botos Pista, hogy barátjának jó pontot szerezzen, bal kézzel írta oda Kertész nevét. A papír végighaladt a két padsoron, majd Boros tanár úr számolni kezdett: csak 11-en voltak, ám a jelenléti ív 12 emberről tanúskodott. Felolvasta a neveket, sorban állt fel mindenki, csak Kertész hiányzott.

- A szemtelen! - dohogott Boros tanár úr -, van mersze a szemem láttára kereket oldani? Felháborodásában hazaküldte a maradék társaságot is, fenyegetőzve, hogy ezt még megkeserüljük!

A következő héten újabb jelenléti ív díszelgett Kán Angéla asztalán. Ezek szerint Szabó és Harcsa még nem „intézték el”, különben nem ülne itt, hanem valahol közöttük, és inná a jó hideg sört.

A névsorolvasás most sem maradt el, s a tanár úr megállapította, hogy Angélán kívül egészen más nevek szerepelnek, mint a múltkor.

A harmadik esetben még egy kísérletet tett a fehér papírral, de ekkor már Angéla neve sem szerepelt rajta.

- Biztosan beteg - fejtegette Tamási a tanár úr megjegyzését Angéla hiányzására.

Ekkor egy percig némán nézett az öreg, s számolni kezdett. Nyolc derék legényt számolt meg, s kissé izgatottan mondta:

- Fiúk, ma vigyenek magukkal engem is!

Egy perc néma csend volt a válasz, majd amikor az öreg kezdte visszarakni a pár perce kirakott kellékeket, a fiúk is felbátorodva kapkodták össze tanszereiket. Zajos lett a terem, én is szedelőzködni kezdtem és rohantam utánuk.

A lépcsőfordulónál Zalaiba ütköztem, aki Nagy Pistával osztotta, szorozta maradék apróját.

- Jó, hogy jössz! - kiáltott rám - Van pénzed?

- Van, épp ma kaptunk fizetést - feleltem hirtelen, nem tudva mit akar.

- Hurrá! - üvöltötte Zalai és kézen fogva húzott maga után…

A Gödörben, ahogy a fiúk mondták, mivel hat lépcsőn kellett lemenni, már javában állt a bál. Medgyessy vett észre bennünket elsőnek.

A ricsaj elült, amikor meglátták az osztály másik felét Boros tanár úrral. Ám ahogy az asztal mellé értünk, s az öreg barátságosan köszönt, hellyel kínálták, s egy sört is rendeltek neki, máris folytatódott a jó hangulat.

A tanár úr is formába jött, egymás után hajtotta le a sört, miközben az Árpád-házról kezdett beszélni. A pincér fordult néhányszor.

Kardos, mint gyerek a tv-mesét, tátott szájjal hallgatta a tanár úr előadását.

Ettől kezdve minden történelem órát a Gödörben tartottunk. Szoboszlai megjegyezte: ha leérettségizünk, beadja újításnak, hogy a következő generációnak ne kelljen kicentizett padokban ülni. Neki ugyanis kilógott a lába a padból.

Zalai minden történelem óra után hazakísért egy darabon.

- Ha leérettségizünk, elveszlek feleségül - mondta, - egy ilyen gazdag csajt, mint te vagy, nem szabad elszalasztani.

- Csakhogy akkor nem lesz több kölcsön - mondtam nevetve -, mert a konyhapénzből nem futja majd.

- Elsején becsszóra megadom - vette a figyelmeztetést. S valóban megadta, egy húszas híján, mert azt az esküvőm napján fogja elinni az egészségemre.

Időközben megtudta, hogy érettségi után máshoz megyek feleségül.

Kép: Fortepan 116866

évszám: 1959

orig: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György felvétele

Szólj hozzá

Fősodor Curia