- Tudja kedveském, és akkor megtaláltam ezt a pisztolyt. Kicsit fura volt, hogy miért tették bele a cekkerembe a piacon, ahelyett, hogy pénztárcámat lopták volna ki, de nem csodálkoztam. Én már semmi sem csodálkozom. Azon se, hogy valaki vadonatúj pisztolyokat dugdos öregasszonyok szatyrába.

Nem csodálkozik.

- De megvan a maga haszna. Nagyon érdekes volt. Amikor a hentesnél elővettem, hogy megmutassam neki, mit dugott valaki a szatyromba, rögtön adott öt kiló bélszínt, pedig nem is kértem… Csirkefarhátat akartam venni, de a bélszín is megteszi.

Legyint.

- A közértben is mókás volt. Mikor ki akartam fizetni a szokásos tíz deka parizerem, fél kiló kenyerem, meg a tejet, véletlenül ez akadt a kezembe először, a pénztárcám helyett. Erre a pénztáros kimarkolt egy csomó nagy címletű bankót a kasszából, a kezembe nyomta és kérte, hogy menjek el békében.

- Hát, ha annyira akarja – gondoltam – akkor megyek.

Gondolkodik.

- De a pénzt azért elhoztam. Jól jöhet a hó végén…

Sóhajt.

- Tudja kedveském, mindig megszorulok a hó végén. Már szegény, jó anyukám is mindig mondogatta: Lányom, te nem tudsz bánni a pénzzel. Nem tudod beosztani! És milyen igaza volt! De sajnos, csak későn értettem meg…

Pityereg.

Megtörli a szemét.

- A szomszédasszonyom is, az a beste Krákoginé… Mikor el akartam beszélni neki, hogy mit dugtak a táskámba, mikor meglátta a pisztolyt, hát nem hagyott szóhoz jutni! Rögtön esküdözni kezdett, hogy ő nem szokott pletykálni, azt a dolgot se ő mondta rólam a Vérmegyésinének. És különben is, soha többé nem teszi!

Kérdeztem: Mit? A nem mondást? Szóval, mondani fogja?

Erre letérdelt elém és mindenáron meg akarta csókolni a kezem. Mikor nem hagytam - az én kezem nő ne csókolgassa! –, akkor szoknyámba kapaszkodott és bőgött. Egészen megsajnáltam. Meg is mondtam neki, hogy talán nem is akkora ribanc, mint amilyennek gondoltam.

Szépen megköszönte. És térden csúszott hazáig. Pont úgy, ahogy már sokszor elgondoltam.

- De lassan indulnom kéne… Meg akarom mutatni a fiamnak ezt a stukkert… Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá…

Későbbi újsághír: W. X-nét ténylegesen letöltendő életfogytiglanra ítélték, teljesen ismeretlen okból, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, sorozatban elkövetett életben hagyás bűncselekménye miatt. A Földről még feltételesen sem bocsátható szabadon…