A fiatal pár a liftajtóban vad csókolózásba kezdett…pocakjuk összeért. A kismama „minden órás”, párja sem éppen vékonyka, szintén – más okból – pocakos…

A folyóson emberek, orvosok, ápolók jöttek-mentek…mintha egy pékségben, vekniket tolnának, egy fehér kiskocsi gurult ki óvatosan, nem láttam mi van rajta, de a sírásokból könnyen rájöttem, a megszületett csecsemők első hivatalos útja  ez, most indulnak…ki a nagybetűs életbe…

Egy zöld ruhás műtős szólította a fiatalokat…a kismama odadöcögött az ajtóhoz, párja kissé távolabb, mintha vacillálna, menjen-e vagy ne…

- Apás szülés lesz? – szegezte nekik a kérdést az előbbi zöldruhás.

- Igen – mondta határozottan a kismama…

- Nem...illetve…- bizonytalanodott el a párja…

- Megígérted – szólt kissé nekigörnyedve, valószínű a fájásoktól…- megígérted, hogy ott leszel!

- Nem is tudom – habozott a fiatalember, látszott, hogy visszakozna, de a nő olyan kérőn nézett rá, hogy belement…illetve bement a szülőszobába.

Ekkor egy másik „kispapa” tűnt föl előttem, idegesen le-föl sétálgatott a folyóson, természetesen mobillal a kezében. Jó minőségű szerkezet lehetett, mert hallani lehetett azt is, amit a vonal túlsó felén mondtak, s gyorsan kitalálhattam az anyjával beszél.

- Anya, azt beszéltük, hogy apás szülés lesz, de ő nem akarja.

- Jól teszi, egy férfinak semmi keresnivalója a szülő nő körül…

- De anya, ma más világ van!

- Az lehet, de én sem engedtem volna oda apádat, amikor te születtél, volt is eszébe neki ilyesmi?!

Innentől kezdve érezni lehetett a feszültséget. Azért a férfi egyre sűrűbben pillogott az ajtó felé, de hiába. Nem jött el még az ő idejük. S a leendő nagymama is egyre lejjebb vette a hangerőt, átment vigasztalóba, s ez megnyugtatta a „kispapát”.

Aztán az én kis-, illetve nagyfiam jött ki, ilyen széles mosolyt tán az ecset se tudna húzni egy festővásznon, szinte repült felém…meg van!!! - kiáltotta, vagy inkább üvöltötte.

A folyósón lévők mintha egy rugóra járna a nyakuk, felénk fordultak, s mosolyogtak. Egy nagymama korú nő merészen megjegyezte: és fogadok, hogy FIÚ!!!

Kép: Fortepan 88333

Év: 1973

Orig: Urbán Tamás