Gyakran járok a postára. Leveleim bár kis súlyúak, mégis horribilis összeget kell értük fizetni. Egy nap, amikor nem állt utánam senki a sorban, gondoltam elmesélem a postáskisasszonynak, milyen árak voltak a „mi időnkben”, miután közölte egy db levélért 1100 ft-ot fizetek…

Helyben a képeslapra 20 filléres bélyeget tettek, a helyi levélre 40 fillérest, s ha vidékre küldtem a levelet, akkor pedig 60 filléres bélyeg került a borítékra. Ha bélyeg nélkül dobták be a postaládába, akkor a portója duplája volt…A kisasszony nagy szemekkel nézett rám, s csak annyit kérdezett halkan: A néni hány éves tetszik lenni?

Szintén a postán

Betérek egy városszéli kis postára, feladni a lottót, és kifizetni a sárga csekkeket. Gyorsan végzek, senki sincs előttem, s utánam sem. A postáskisasszony még egy kérdést intéz hozzám: van-e temetési megtakarításom. Nézek rá értetlenül, majd elkezdi magyarázni, ez halálom esetére szóló takarékosság, legkisebb összege havi 3000 ft. Hja! Ha nekem nyugdíjtól nyugdíjig marad 3000 ft, azt biztos valami élvezeti cikkre költeném, vagy utazásra tenném félre. Különben is azért vettem lottót, hátha nyerek, meg aztán a TV csekket is azért fizettem be, mert még szeretnék élni egy kicsit…

Különben is én még nem halok meg, 126 évig fogok élni-, mondom a hölgynek, aki elvörösödik, s bocsánatot kér, miközben már néhányan összegyűltek mögöttem.

Kép: Fortepan 06995 (részlet)

Év: 1907

Orig: FORTEPAN