Élt valaha egy magyar színész, akinek csillaga van a Hollywoodi hírességek sétányán és szobrot állítottak neki a Városligetben. Blaskó Béla Ferenc Dezsőnek hívták, de a világ csak Lugosi Bélaként, vagy még inkább: Drakula grófként, vámpírként ismeri…

1882. október 20.-án született Lugoson, egy polgári család negyedik gyermekeként. A legkisebb fiú, akiből király lesz, ezúttal nem a harmadik… Ő maga így emlékezett gyermekkorára:

„Szilaj fiú voltam, akit nem lehetett kordában tartani. Mint Jekyll és Hyde, csak én a nemek szerint változtam át. Úgy értem, a fiúkkal kemény voltam és brutális. Amint azonban lányok, asszonyok társaságába kerültem, azonnal kézcsókra jelentkeztem… Mondom, a fiúkkal fenevad voltam. A lányokkal bárány.”

A szilaj kiskölyök nem is bírta sokáig a bankár-család légkörét, tizenkét esztendősen megpattant otthonról, bele a nagyvilágba, szerencsét próbálni. Mondom, ő volt a legkisebb fiú, akiről a népmesék szólnak.

Egyes legendák szerint bányákban dolgozott, már kamaszként. De hogy ez igaz-e? Ki tudja… Az, biztos, hogy sorsáról nem sokat tudunk, míg fel tűnik első színpadi szerepeiben, a szabadkai színházban, 1903-ban. És sorra következtek egymás után a vidéki színházak, míg 1910.-ben a Szegedi Nemzeti Színház nem szerződik. Innen már egyenes út vezetett Pestre, a Magyar Színház, Király Színház, Palota Színház, 1912.-től pedig a Nemzeti Színház tagja lett. Olt Arisztid néven több némafilmben is játszott. Már úgy tűnt, sínen van, de jött a nagy törés, mint annyi más ember életében, abban az időben. A később I. világháborúnak elnevezett, egyáltalán nem szórakoztató népünnepély…

Önkéntesként vonult be a monarchia hadseregébe, az orosz fronton szolgált hadnagyként, a visszaemlékezések szerint nem is akárhogyan, bátorságáért több elismerésben, kitüntetésben részesült. És itt „szerezte be” sebesülését, mely később annyi kínt okozott számára…

A háború után hazatér, szinte csak azért, hogy meghozza híresen-hírhedten rossz döntései egyikét. A Tanácsköztársaság alatt aktívan működik a színész szakszervezetben, nem annyira az „ügy” iránti elkötelezettségből, inkább merő idealizmusból. Erről így nyilatkozik később:

„A háború után részt vettem a forradalomban. Később rájöttem, hogy a rossz oldalon álltam.”

A 133 napig tartó rémuralom bukása után jobban teszi, ha sürgősen az éghajlatváltozás mellett dönt. Finoman fogalmazva pucolnia kell. De Németországban tárt karokkal fogadják, 1919-20-ban 18 filmben játszik. Még indián szerepben is feltűnik, ő Csingacsguk, a Bőrharisnya című filmben. Komoly sikereket arat de mégsem elégedett. Ő az örök második, a korszak nagy német sztárja, Conrad Veidt mögött, akit úgysem tud kiütni a nyeregből. Tovább áll tehát, irány Olaszország, majd Amerika, ami akkor még tényleg a lehetőségek hazája volt. Legalábbis a magyar színészek, filmesek számára.

A kalandvágy, az „akkor sem úgy csinálom, ahogy mások”-mentalitás viheti rá, hogy először teljesen illegálisan száll partra New Orleans-ben. Csak azért, hogy kicsit később megtegye ugyanezt törvényesen is, tisztes bevándorlóként. Tárt karokkal fogadják az európai filmsztárt – akkoriban sokkal könnyebben jutottak el az európai filmek is az Államokba, Hollywood egyeduralmát még nem teremtették meg a… Jórészt a magyarok.

Csak van egy kis probléma. Egy mukkot sem tud angolul. És nem is nagyon töri magát, hogy megtanuljon. (Csak zárójelben jegyzem meg: ez a tévképzet, miszerint a lassú, tagolt magyar beszédet a világon mindenhol megértik, még mindig él néhány hazánkfiában…) Ez az oka, hogy először New York-i magyarokból szervez színházat és a helyi magyar közönség előtt lép fel. Erről csak annyit, hogy ő vitte színre először amerikai földön Madách Az ember tragédiáját. De hiába a szűk körű ismertség, ettől nyugodtan felkophat az álla, akármekkora színésznek. Turnézni kell! De hogyan, ha nem tud angolul?

- Apróság – legyinthetett derék Béla és fonetikusan vágta be szöveget. Valószínűleg ez lehetett az egyik titka későbbi filmes sikereinek is, a különös, egzotikus kiejtés, amivel a Rémgróf elbűvölte a nőket. Mert jöttek a filmek… Először persze a Broadway, ahol 1927-ben vitték színre az erdélyi vérszopó gróf történetét, ki mással a főszerepben, mint vele.

1930-ban – ez már a hangos film kora - Universal Pictures filmstúdió úgy döntött, hogy vámpírfilmet forgat. És itt újabb mítoszok épülnek a legendakörbe, a film hihetetlenül balszerencsésen indult. A filmet eredetileg Paul Leni rendezte volna, de még forgatás megkezdése előtt meghalt. Az ő helyét vette át Tod Browning, aki Lon Chaney-t, a remek horror színészt választotta ki a címszerepre, de… Lon Chaney is elhunyt.

- Mi ez? – kérdezhették akkoriban – Drakula gróf átka?

De akadt valaki, aki nem riadt meg az átoktól és vállalta a főszerepet. Lugosi Béla. Nem csoda, hogy ráesett a választás, addigra már több, mint 260-szor eljátszotta a grófot a Broadway-n. És ezúttal már jól választott a stúdió. Mi több, remekül. A film átütő siker. Nem tudom, hogy igaz-e a legenda, hogy vetítései alatt orvosok és ápolók ügyeltek a mozikban, hogy ellássák az ájuldozó rajongókat, de akár igaz, akár nem, jól jellemzi a sztori a Rémmesék Grófjának legendáját. Aki akkora sztár lett Amerikában, hogy lekörözte a híresen szívdöglesztő Clark Gable-t, a hölgyrajongók több levéllel bombázták, mint a korszak nagy amorózóját. A legkisebb fiú megcsinálta. Király lett Amerikában, a rémfilmek királya.

És ez lett a veszte is… A siker. A királyság. Meg a skatulya, amelyikbe becsukták. Lugosi Béla egyenlő Drakula gróf, egyenlő rémfilm. És ezt az egyenletet sohasem sikerült megcáfolnia. Bár eleinte nem is akarta. Hiszen jöttek a sikerek sorra, a filmek listája olyan hosszú, hogy győzze valaki csak végigolvasni. És néhány elsőség, mint például az 1932.-es Fehér zombi, az első zombi film, máig is kultfilmként emlegetik. Pörgött a filmszalag és futott a szekér, de Lugosi néha panaszkodott: „A hazámban sztár voltam, nem akarok ideát madárijesztő lenni!”. De nem tudott kitörni a szerepkörből…

Még ha vígjátékban játszott is, mint az 1948-as Abbot és Costello találkozik Frankensteinnel, az is horror vígjáték. Mellesleg ez volt az utolsó „A” kategóriás filmje, innen már lefelé vezetett az út… De hagyjuk ezt, a legenda úgy szép, ha a csúcson hagyják abba. Az már kit érdekel, hogy egy öregedő férfit egyre kínoz hajdani háborús sérülésének utóhatása, a fájdalmak miatt előbb gyógyszer, majd drogfüggő lesz? Ha valaki tudja, mi az az isiász, az azt is tudja, mennyire megkínozza a dolgozót… Kit izgat az, ha egy öregedő színész, a divatból lassan kikopva egyre lököttebb filmekben játszik, míg végül itt is elér a csúcsra – ezt akár mélypontnak is nevezhetnénk -, szereplője, főszereplője lesz az egyáltalán nem véletlenül, a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Ed Wood néhány filmjének.

Ed Wood elszánt Lugosi-rajongó és bearanyozza az öregedő sztár utolsó éveit. A szó szoros értelmében, mert jókora összegeket fizet ki neki honoráriumként. Hatására Lugosi még elvonókúrára is vállalkozik. De az idő kegyetlen úr, 1955-ben még játszik Reginald LeBorg Fekete álom című filmjében – az egyik kisebb szerepben feltűnik Ed Wood is. Vele forgatja utolsó filmjét is, a 9-es terv az űrből című halhatatlant is, melyben más – Tom Mason, Ed Wood feleségének csontkovácsa – veszi át a helyét egyes jelenetekben. A forgatás közben ugyanis elhunyt minden idők legjobb Drakulája, akit híres szerepe jelmezében feküdt a koporsóban, úgy, ahogy életében annyiszor. Hetvenhárom évesen, annyi sikeres film után nem volt szinte semmije. Még a temetését is Frank Sinatra fizette ki…

De a történetnek, a legendának még nincs vége.

Ő maga ugyan soha életében nem kapott semmilyen díjat, de az ő megformálásért díjazták Oscarral Martin Landaut, az Ed Wood életéről szóló filmben nyújtott alakításáért. Azért ezt is kevés emberrel fordult elő…

De városi legendák szólnak egy titokzatos szoborról is, Lugosi Béla mellszobráról, mely egyik napról a másikra tűnt fel a budapesti Városligetben, a Vajdahunyad vára egyik szoborfülkéjében. Eleinte senki sem tudta, hogy került oda és senki sem engedélyezte a felállítását, de szerencsére az „illetékesek” - már ha tudtak „hivatalosan” is a létéről -, nem távolíttatták el. Később megszületett a döntés: maradhat.

Hartmut Zech szobrász és Lugosi Béla rajongó állította fel barátai segítségével 2003. július 19.-én éjszaka 22.00 órakor, persze titokban és illegálisan. Ahogy Lugosi Bélához illett…

 A felvétel 2012. május 19 -én készült Budapesten, a Városligetben. Lugosi Béla (1882-1956) szobra. ©© Köztulajdon, Derzsi Elekes Andor, Budapest, 2013,

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Mult-kor.hu