Suhajda Klára 94 évesen hunyt el, s 25 gyermeket nevelt fel. Még télen is mezítláb járt, pedig az 1880-as években még nagy telek, hatalmas havak voltak.

Amúgy vidám természetű volt. Férje urával, mint abban az időben minden pár, magázták egymást. Nekem furcsa lenne, hiszen ma már szinte mindenkit tegezünk. Változnak az idők, változnak az emberek.

Szóval ők nagyon szép pár voltak, s mint a sok gyerek is mutatja, szeretetben, szerelemben éltek.

Klára asszony a hideg télben is, mint fentebb írtam mezítláb járt, s így ment ki a gyerekekkel hógolyózni is az udvarra. Mondta is neki férje ura:

- Tán elment a kend esze, hogy komoly asszony létire gyerekesen viselkedik.

Ám Klára asszonyt nem olyan fából faragták, mint aki nem vág vissza:

- Hallgasson, mert kaphat egy hógolyót Kend is!

Így az öreg elcammogott, csak pipája füstje jelezte, merre jár.

Mert bizony abban az időben az emberuramnak kijárt a dohány is, a jó bor is, na meg persze az asszony is.

A gyerekek mind felcseperedtek, még Panna is, aki 1898-ban született...

Kiss Panna elég vézna kislány volt, de később megerősödött, annál is inkább, mert már 6 éves korában az istállóban, a jószágokkal foglalatoskodott. Aztán a határba vitték ki, hajnalonként a szekérderékba humhatott egy félórát. Mire kiértek, már erősen pitymallott.

A harmatos fű kellemesen csiklandozta lábát, s mire felszáradt, már früstökölhettek is. Aztán ledőltek egy félórára a nagy fa árnyékába, s folytatták a munkát, harangszóig. Az éppen idehallatszott. Addigra az idősebb testvérek megfőztek, s hozták ki utánuk garabolyban, gyalogszerrel a meleg ételt.

Ebéd után újabb fél óra pihenés következett, így szinte napnyugtáig bírták a kapálást.

Estére kelvén pedig toronyiránt vették az utat, s mire besötétedett, már ágyban is voltak.

Így ment ez a parasztembernél egész életén át.

Csak nagy ünnepekkor pihenhettek, meg sátoros ünnepeken, lakodalmakkor, keresztelőkkor, na és télen, a disznóvágások idején. Hosszú, nagyon hosszú telek voltak.

Ám eljött az idő, amikor Pannának is kérője akadt. Egy gazdalegény. Panna szíve erősebben dobogott, mint gondolnánk, ám a legény anyja sehogyan sem nyugodott bele ebbe a méltatlan szerelembe, s eltiltotta a fiút Pannától. Akkor még bizony az járta: föld a földdel, ház a házzal, jószág a jószággal házasodjon. S mivel Pannának a kis láda stafirungján, és szerelmetes szívén kívül bizony semmije sem volt, így a kérő elkerülte a házukat. Bánkódott is emiatt, de nem sokáig, mert jött egy nagybajuszú szép szál legény, és elvette feleségül.

Tóth Mihály nem volt gazdag, de jó kiállású legény, s Panna megalkudott sorsával. Ha már a szeretett gazda fiú nem vehette feleségül, akkor teljesen mindegy, hogy kinek adja kezét, s "lányságát", mert az abban az időben még nagy kincsnek számított.

Nem volt nagy lakodalom, hiszen, mire a szülők mind a 25 gyereket kiházasították, kistafirungolták, szép kis summába került.

Jöttek a boldog, vagy nem éppen boldog dolgos, szorgos évek. Mert valljuk be Panna munkabíró, szorgalmas lány volt, s asszonynak is megállta a helyét. Egyetlen gond volt, hogy nem tudott főzni. Kiss Panna elég vézna kislány volt, de később megerősödött, annál is inkább, mert már 6 éves korában az istállóban, a jószágokkal foglalatoskodott. Aztán a határba vitték ki, hajnalonként a szekérderékba humhatott egy félórát. Mire kiértek, már erősen pitymallott. A harmatos fű kellemesen csiklandozta lábát, s mire felszáradt, már früstökölhettek is. Aztán ledőltek egy félórára a nagy fa árnyékába, s folytatták a munkát, harangszóig. Az éppen idehallatszott. Addigra az idősebb testvérek megfőztek, s hozták ki utánuk garabolyban, gyalogszerrel a meleg ételt.

 Aki az istállóban nevelkedett, s a földet túrta, bizony fakanál nemigen került a kezibe. De megoldották ezt is, előbb utóbb csak meg tanult főzni. S mint ezt később magam is megtapasztaltam, ő főzött a legjobban.

S itt most elárulhatom, hogy a fent leírt két asszony bizony a dédnagyanyám és a nagyanyám volt.

Kép: Budapest, XIV. kerület, Gizella út, a Millenniumi kiállítás látogatóinak elszállásolására épült barakktelep. Evőeszköz tisztító asszonyok. A felvétel 1896-ban készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.025
Fortepan 82874
Évszám: 1900
Orig: Budapest Főváros Levéltára / Klösz György felvétele