Az igazság nem demokratikus dolog – tájékoztatott Müzli, aki a falu bolondja felelősségteljes posztját tölti be Kupakőn. Kedvenc parkjában cseréltünk eszmét, közvetlenül azután, hogy nagy sikerű előadást tartott a galamboknak legújabb térhajlítási elméleteiről. A Tisztelt Házat is feddésben részesítette, azon a címen, hogy túl kevés spenótot fogyasztanak a képviselők. Nála ez már csak így megy, nap, mint nap. Sűrű és felelősségteljes életet él.

- Az nem szavazásoktól függ. Az van. Ezt jó, ha megjegyzed, ifjú padavan, mert szeretném rád hagyományozni a posztomat. Hülyének már most is elég hülye vagy, de még sokat kell tanulnod, hogy teljesen bolond lehess – biztatott.

- Például – kezdett legújabb példabeszédébe – vegyünk egy jobbágyot. Úgy a tizenhatodik század második feléből. Csak, hogy tudd, akkorstájt Mohácsnál már elkenték a szánkat, fényességes Buda várát a török uralta és annak rendje és módja szerint, három részre szakadt az ország. Vagyis fokozott volt a nemzeti és nemzetközi helyzet. Tudod mennyi volt a bevétele akkoriban egy jobbágynak?

Ezzel megfogott. Pedig mindig büszke voltam rá, hogy jó vagyok történelemből.

- Elárulom neked. Semmi. Egy kanyi fizetést sem kapott sehonnan. De megadatott neki a lehetőség, hogy ellássa magát. Tudod, kiskert a ház körül, csirke meg más aprójószág. Ha értett hozzá, még azt is ki tudta gazdálkodni, hogy valahogy adót fizessen. És értenie kellett, mert az akkori NAV-osok egy kicsit keményebben dolgoztak…

- Hová akarsz kilyukadni? – kérdeztem. – Az adóhivatalt meg ne szidd! Még a nyakamra jönnek ellenőrizni…

- Hozzád? Minek? Neked még bankszámlád sincs, nem, hogy vagyonod! Erről jut eszembe, te meddig úsznád meg az éhenhalást, ha nem kapnád meg a járandóságodat? Meddig tudnál lakni valahol? Ne törd a fejed, elárulom. Két-három hónap, oszt annyi. Maximum addig húznád, kölcsönökből, koldulásból, ingyenkonyhán. És aztán, elvtársam, konyec!

- Elvtársad a nyavalya!

- Ez igaz, mert teljesen elvtelen ember vagyok. Az igazság az, hogy az emlegetett jobbágy nagyobb létbiztonságban élt, mint te. Most persze, ha visszatekintesz, azt mondod: Hú, de csóró volt! Nem volt mobilja, tévéje, számítógépe. De ezekkel a cuccokkal az akkori királyok se rendelkeztek. A maga korában persze, hogy szegény volt, olyan nyomorult, hogy azóta is meséket mondanak róla. Mégis, Krőzus volt hozzád képest, király és császár, mert életben tudott maradni egy roppant barátságtalan világban.

- Na jó, de az elnyomás…

- Hagyd ezt a zöldséget, amit még az ántivilág oskoláiban öntöttek a fejedbe! Neked mennyivel van több jogod? Adót ugyanúgy fizetsz. A szabad költözködés joga? Persze, te költözhetsz szabadon. De miből? És hova? Nem kell robotolnod a földesúrnál? Dehogynem! Csak most máshogy hívják… Bérrabszolgaság – mondaná a vulgármarxista.

- Szerinted a középkor óta semmi sem változott?

- Dehogynem! Rosszabb lett a helyzet.

- De a demokrácia… A szabad választások… Az emberi jogok…

- Demokrácia? Egy csapat hülye elmegy és szavaz valamiről, amiről azt se tudja micsoda, olyanokra, akiket nem is ismer. Aztán jön a nagy meglepi, hogy a minden egészen másképp van.

- De hát a kampányok…

- Amikor rádumálnak, melyik befőttet vedd le a polcról? Nem mindegy, hogy kik ülnek a nyakadon? A mélyen tisztelt nemesség, vagy akiket ti odaültettetek? Tök nyolc, a súly ugyanakkora.

- Azt mondod, semmi fejlődés azóta?

- Dehogynem! Akkor, a felmenőink itt ültek Európa közepén a nagy büdös córeszban. Most viszont… Itt ülünk a nagy büdös córeszban. Ennyi a hatalmas társadalmi fejlődés!