Szia, cimbora!

Mi nem ismerjük egymást. És ha van egy kis szerencséd, soha nem is fogjuk. Nem akarlak ijesztgetni, de gondold meg kétszer is, mire készülsz! Nem ajánlanám!

Nem akarom elvenni a kedved ettől a világtól, de már elég régen járok benne, hogy elmondhassam: kicsit ismerem. Szerintem nem ez az a hely, amelyik tetszene neked.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy már a születésnapodon átvernek. Azt mondják majd, hogy tied a világ és bármi lehetsz. Ha akarsz. Neked csak döntened kell s vár a fényes jövő, lehetsz tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. (Kis kitérő: Bocs, Attila, de ezt a „vadakat terelő juhász”-t sosem értettem. Mióta vadak a birkák? Azok birkák.)

Ez egy fergeteges kamu, amivel rögtön mindenkit megetetnek. Mert nem lehetsz bármi. Lehetőségeidet – akár tetszik, akár nem -, abszolút behatárolja, hogy hová, milyen családba, környezetbe születsz. Most hagyjuk ki a játékból azt, hogy lehetnél argentin labdaművész, vagy eszkimó bálnavadász esetleg gyűjtögető busman. Koncentráljunk csak a hazánkra, Magyarországra. Mert – remélem – te is ez a kis országod választod majd hazádnak. Hogy ne fogjon annyira a magyar…

De jól vigyázz, mert itt sem mindegy, hogy hova születsz. Hogy kik lesznek a szüleid. Mert lehetnek ők akármilyen derék emberek, és lehetsz te az ő szemük fénye, akinek a boldogulásáért mindent megtesznek, még akkor sincs nyert ügyed. Arról meg már nem is beszélek, hogy mi van akkor, ha nem annyira derék emberek…

A lényeg az anyagi és a kulturális háttér. Nem véletlenül vettem az anyagit előre, mert a kultúra című társasjáték egyre kevesebb embert érdekel. Abból elég, ha néhány alapdolgot megtanulsz, ne fújd az orrod a ruhád ujjába, ne rúgj le senkit a lépcsőn, meg ilyesmik. Ez még akkor is rád fog ragadni menet közben, ha nem tanít senki és te nem is akarod megtanulni.

Az anyagiak a legfontosabbak. Közkeletű szavakkal élve: a mani, a zsé. Ügyelj rá, hogy ezekből, a mindinkább már csak a virtuális világban – bankszámlán, bankkártyán - létező javakból leendő szüleidnek eszméletlenül sok legyen. Ha van elég, jobb oktatáshoz juthatsz, jobb egészségügyi ellátáshoz, jobb táplálékhoz. Hiába spilázza magát majd a veled egy napon, egy kórházban született kicsi rigó, a nyomodba se érhet.

Ő azt sem tudja, merre van a külföld, te meg már a fél világot bejártad, eljutottál olyan helyekre is, ahová más egészen életében se keveredik el. Te már az óvodában nyelveket tanulhatsz, képességeidet magasan képzett óvodapedagógusok fejleszthetik, a másik meg örülhet, ha vigyáz rá valaki, míg a szülei robotolnak. Ő, mikor iskolába megy, még számítógépet se látott. Neked ott van a legújabb típus az asztalodon, és telefonodnak gyorsabb a processzora, mint annak a számítógépnek, amivel hajdan a Holdra szállás vezényelték.

Aztán jöhetnek a különórák, külön képzés, külön tanárok. Még az se baj, ha dög lusta vagy, esetleg butácska – de remélem, nem leszel az! -, megfelelő hátszéllel úgyis elvégzed az iskolát. Az iskolákat. Mindet. Ha tíz, tizenöt évig tart, míg megszerzed a diplomádat, hát addig tart. Kit érdekel? Futja a taníttatásodra szüleid pénzéből és ez bőven elég. Emlékszel még a kicsi rigóra, akivel együtt születtetek? Ő már régen melózik. Hiába okosabb nálad, nem mehetett egyetemre, mert a családja nem tudta eltartani is, meg a tandíjat is kiköhögni. Ez van. Most közmunkás és a parkban szedegeti a szemetet, mondjuk épp azt a pézsét, amit most dobtál el, kocogás közben.

Kocogsz, mert tudod milyen fontos az egészséges életmód. Nem hiába ettél eleget, jó minőségű ételeket, egészséges táplálékot. A másik ezt nem tudta megfizetni. De hova is lenne a világ rendje, ha mindenki csak úgy, hozzájuthatna az egészséges dolgokhoz.

Nincs szükség ilyesmire. Mint, ahogy a polgárok jó részére sem lesz hamarosan. A robotizált gyárakba nem kell majd az alulképzett munkaerő. Erre már most is van példa, nagy cégek költöztetik haza a távol-keleti gyáraikat, mert a robotok olcsóbban dolgoznak, mint az alulfizetett távol-keleti melós. És ez a trend nem fog megállni. Hamarosan már a nyugati társaiknál jóval csekélyebb bérű kelet-európai munkások is feleslegesek lesznek. Az alkatrészgyártó üzemek majd szépen hazatérnek, mert a gépi, robot meló úgyis kenterbe veri az emberit.

Készülj a jövőre, cimbora. Ne kövesd el azt a hibát, amit mi elkövettünk, hogy tizenkilencedik századi gondolkodásmóddal és huszadik századi módszerekkel akarunk boldogulni a huszonegyedik században. Ne felejtsd el, a jövő tényleg a tiéd lehet, feltéve, ha a megfelelő helyre születsz.

Különben meg…

Ráfaragtál.

Kép: Fortepan 22834
Évszám: 1912
Orig: Lakatos Mária