2017. júl 24.

Lovaskocsi Óbudán

írta: Cabe Ferrant
Lovaskocsi Óbudán

fp-09516.jpgEzerrel dübörgött a huszadik század. 1938, az utolsó békeév a II. világháború előtt. De az, hogy valahol a világban mindenféle erők mocorognak, területeket csatolnak ide és oda, annektálnak és okkupálnak, a legkevésbé sem zavarta a bakon békésen szundikáló urat.

Mert kérem, egy kocsisnak nem az a dolga!

A pacik úgyis tudják az utat, lehet hunyni kicsit. Aludni…

A tegnap nagyon fárasztó volt, a holnap is az lesz. Az egyhangúan pergő melós hétköznapok tán sose érnek véget. Jó, néhanap, ünnepeken lehet pihenni kicsit… Ejtőzni egyet, elmenni egy vendéglőbe… Persze nem a Siposhoz, a Halászkertbe! Milyen felkapott hely lett az mostanában… Már csak az urak engedhetik meg maguknak, hogy oda beüljenek… A pénz mindig kevés, a lovak is csak úgy falják a zabot… De legalább nem büdösek, mint az automobilok… Autók! Bolondság az egész. Mit tudja egy olyan gépkocsi, hogy merre kéne mennie? Ott nem lehet szunyókálni a bakon. Nincs is értelme annak, kérem tisztelettel. Az a fene nagy rohanás! Honnan? Hova? És főleg, minek? A ló az más… Az tudja magáról, hogy nem versenyló, nem vágtat. Ballag békésen, a maga útján… Az ismeri a világ rendjét, nem, mint a vacak gépek…

Vagy az ütődött emberek…

Kép: Budapest, III. kerület, Óbuda, Dévai Bíró Mátyás tér, evangélikus templom a Selmeci utca felől nézve.

Évszám: 1938

Fortepan 09516

Orig: Fortepan

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant