Délután öt óra. Fáradtan indulok haza. Hosszú az út. Kavarognak a napi események agyamban, s félig már otthon vagyok gondolatban.

Szokásos hétköznap. Vacsorafőzés, mosogatás, tévézés… néhány esti telefon.

Végre hazaérek… már az utcasarkon bömbölő magnó. Az ajtót alig bírom kinyitni. Táskák, cipők ledobva, szanaszéjjel. Itt az egész haveri kör.

Benyitok hozzájuk. A lányok összerezzennek, bocsánatot kérnek:

- Mindjárt rendet rakunk.

- Felesleges, ez az én dolgom – nézek durcásan a fiaimra...A szoba közepén tálca, ételmaradékkal, feldőlt üres poharak.

Becsukom az ajtót, és nekitámaszkodom, miközben benn kitör a röhögés, és újra felhangosítva a magnó…

Vagy tíz év telt el, amikor egy nehéz munkanap után fáradtam bandukolok haza. Benyitok. Senki sincs otthon. Az előszobában néhány kabát a fogason. A cipőink sorban, csendben várnak. Nehéz ez a csend, rend, csendélet… más, mint a tíz évvel ezelőtti… bár még most is itt vircsaftolnának…

AKKOR NEM KÜLFÖLDÖN DOLGOZNÁNAK…

Kép: Fortepan 19328 (részlet)
Évszám: 1976
Orig: Fortepan