A 74 éves doktornő békésen aludt, és éppen arról álmodott, hogy egy év múlva, ha betölti a 75. évét, nyugdíjas lesz. De még addig sokat kell a műtőbe bicegnie a járókerettel.

Akkor történt a baleset, amikor tavaly a professzor kijelentette: csak egy ember mehet el nyugdíjba, az, aki leghamarabb a műtőbe ér. Mindnyájan hetven körül jártak, de az egyik rezidens előretolakodott, és elgáncsolta loholás közben. Így ő mehetett el nyugdíjba, neki meg a sok műtét után adtak egy járókeretet, hogy mégis mozogni tudjon.

Reggel álmosan, fáradtan, ébredt, de azért sietett, mert tudta, hogy ma ismét nagy műtétek várnak rá, nem hagyhatja cserben a betegeket, ha már mások cserbenhagyták. Mert bizony nem volt ritka a cserbenhagyásos gázolás, és ezek után ők órákig foltozhatták össze a szegény pórul járt balesetest. Éppen ezért a 100 éves Mariska nénitől megtanulta a matyó hímzést, a kalocsai riseliőst, és a többi öltéseket, hogy ne legyen egyhangú a műtét, és valamit megőrizzen abból az ánti világból, amikor idős asszonyok hímzéssel töltötték el boldog napjaikat.

Lassan kilenc óra van. Már túl van két műtéten, ami elég gyorsan ment a szokott tempóhoz képest. Itt mindenkinek van valami baja, van, aki fél lábbal már a sírban van, de a másik felét még használja, a műtőasztal mellett.

Azt hitte a mi aranykezű járókeretes doktornőnk, hogy most egy kicsit megpihenhet, de nem így történt. Valami vadászbalesetest hoztak be, lőtt sebbel. Itt aztán gyorsan kellett cselekedni. Pattogtatta is a műtős asszisztenciát, de ettől eltekintve elég lassan mozgott mindenki. Félő volt, hogy a beteg felébred. Épp egy utasítást adott ki a műtősnővérnek: - - Érfogót! - Ám az félreértette, és felugrott a műtőasztalra.

- Igenis! Egérfogót!-  kiáltotta, mert attól félt, hogy az egér rátámad -, ám félelmében nem találta az egérfogót, ki tudja, van-e egyáltalán ilyen ebben a kórházban, mert nem csak a templom egere szegény, de azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, a kórház egere is csak a szegénységi bizonyítványt tudná felmutatni.

- Ki beszél itt egérről, érfogót kértem, ha nem érti, amit mondok, máskor ne hagyja otthon a hallókészülékét. Megtanulhatták volna már, hogy ebben a korban minden segédeszközt viselni kell! Legalább ezt meghagyták nekünk, ha már nyugdíjat nem adnak.

A nővér az ijedségtől ezt nem hallotta, tovább ugrált a műtőasztalon, már amennyire hetven éves kora engedte az ugrálást, s egy óvatlan pillanatban éppen ráugrott a betegre, akiből azonnal kiugrott a lövedék, amit az öreg doktornő már félórája hiába keresett. Ám nem volt idejük örülni, mert a beteg már nagyokat pislogott, s éberkómában csak a medvéjét követelte, amit az erdőben lőtt. S homályosan meg is jelent előtte a hatalmas test, aki nem volt más, mint az egértől félő műtősasszisztens, azt ölelgette magához.

Ebben a pillanatban egy hatalmas, bajszos úr lépett be, aki még a boldog múltból maradt itt, valami Bokor, vagy Bokros-féle, és egy papírlapot lobogtatott a járókeretes doktornő elé, hogy a páciensnek azonnal ki kell fizetni a műtét díját, még mielőtt elpatkolna.

Ekkor a doktornő elvesztette türelmét, felemelte a járókeretet és lecsapta vele a pénzt követelő Bokros egyéniséget, akinek össze kellett varrni a fejét.

- Na ezt jól megcsináltam! - dühöngött magában, mert már igencsak szüksége lett volna  arra a pár perc pihenésre, ebben a korban minden perc számít.

Összeszedte maradék erejét, és elkezdte fércelni a Bokros fejet, s közben azon gondolkodott, hány nap van még a sírig, mert hogy nyugdíjas már nem lesz, az biztos.

Kép: Fortepan 85436 (Részlet)
Évszám: 1969
Orig: Erdei Katalin