Gábor, mint mindig, most is olyan volt, mint akit skatulyából húztak elő. Simára borotvált arc, simára vasalt ing, szóval minden olyan volt rajta, hogy abban már senki sem talál hibát. 

Hódított is ő amúgy istenigazából…

Ezúttal Katalin akadt a horgára. Katalinokból sok van, gondolta magában, de amúgy meg ez a Katalin éppen megfelelt ízlésének és minden követelményének.

Mert válogatós volt ám a mi Gáborunk, mégpedig azon az elven: ha ő rendben van, akkor legyen a másik is rendben.

Eddig helytálló a történet. Ám ezúttal nem egy röpke kalandról volt szó, hanem nagyon is komoly kapcsolatról. Katalin nem engedett a negyvennyolcból. Pontosan tudta, mit akar, a férfi is megfelelt az igényeinek, és már az az igazság, nagyon is benne volt a korban, hogy megfogjon egy jó férjnek való pasast. Minden együtt volt. Jó modor, külcsín és gazdagság. Mert rövid úton Katalin megtudakolta, hogy a pasas nagyon is gazdag. Ha ezt nem fogja igába, teljesen félrecsúszik az élete.

Amúgy Katalin nem volt a beosztás mintapéldánya, így gyakran állt elő nála anyagi nehézség.

A nehézségbe is! Állt most a sarkára. Megfogtam az Isten lábát!

- Csak meg ne rúgjon! - mondta barátnője halkan és szelíden, mert tudta, most Katalint semmiről se tudja lebeszélni senki, még ő sem.

No, ez kell egy nőnek!

Közben Gábor is úgy gondolta, benne van a korban, a nő szép is, lehet, hogy egy kicsit gazdag is…noha erről nem volt meggyőződve. De üsse kavics, legyen úgy!

Mint annak rendje-módja szerint lenni szokott, alkalmas helyet és pillanatot keresett, hogy megnyerje Katalin szívét, és megkérje a kezét.

Felújította jachtját, felbérelte hű alattvalóit, s kihajóztak a nagy-nagy tengerre.

Az ég kék, a víz opálos, apró fátyolfelhők úsztak az égen, a Nap ragyogott, mint Katalin szeme, amikor megkérdezte:

- Kedves Konrád Katalin, a nagy nőfaló Árpád Gábor ezúttal ünnepélyesen megkéri kezedet…mit válaszolsz, hozzám jössz feleségül?

Katalin egy pillanatig megijedt, majd karjaiba omolva gyorsan, míg el nem tűnik az álom, vagy a nem éppen ifjú lovag meg nem gondolja magát, IGEN-t mondott..

Boldog percek, napok, sőt hetek következtek, mert szíve választottja olyannyira megkedvelte ezt az egzotikus vidéket, s a tengert, hogy azt hitte élete végéig itt fog ringani, mint egy bölcsőben…Néha azt  hitte, ez nem is valóság, csak egy álom, és egyszer fel kell ébrednie…

És egy nap valóban véget ért az álom, az egzotikus utazás, de nem azért, hogy szürke hétköznapok következzenek, hanem hazaérve, egy teljesen új környezetben kezdték meg boldog életük hátralévő részét.

Csodálatos hétországra szóló lakodalom volt, még a környék macskái is hivatalosak voltak, bár Katalin amúgy nem igen szerette a macskákat, de gazdag ura kedvéért ezt is elviselte, mint mindent, ami az urával kapcsolatos volt.

Már az sem számított, hogy Gábor néha meglátogatta a környék kocsmáit, mondván ott köttetnek a legjobb üzletek, s ott „jönnek be” neki a legjobb lányok, mert mitagadás erről a hobbijáról nem volt hajlandó lemondani.

Katalin gondolt egy merészet, és szövetkezett Gábor édesanyjával, az anyóssal, aki ezúttal nem éppen a sárkány szerepben tetszelgett, hiszen ő is a fiából élt. Anyagilag függött tőle, így gyakran ő vezette a háztartást. Katalin nem bánta, mert így mentes volt minden házi munka alól, s idejét hobbijának szentelhette, ugyanis gyönyörű képeket festett.

Mikor az ura rájött, mi a hobbija, s meglátta a képeket, egyúttal az újabb jövedelemforrást látta ebben a tehetséges, sziporkázó asszonyban. Sorra adta el képeit, amitől újabb ihletet kapott a fiatalasszony.

Így éltek hármasban, s nem éppen az anyós rossz természetével kellett szembenézni az ifiasszonynak, inkább egy új igazi barátnőt talált személyében, aki szó szerint jóban, rosszban együtt volt vele.

Életük mindvégig telve volt szép érzelmekkel, mintha megállt volna az idő.

De nem.

Ezúttal Gábornál tetőzött minden. Egy nap komolyan panaszkodott a szívére, ami nála nem volt szokás, hiszen keményfából faragták.

Az orvos azonnal beutalta a klinikára, ahol megállapították infarktusa volt. Intenzív osztály, kóma és minden, ami csak elképzelhető.

Mert tudvalevő dolog, hogy ez az életmód a test többi szerveit sem kímélte.

Talán már soha sem épül fel, vélték a nők, lelkükben rég eltemették, s hogy a hagyaték ne másra szálljon halálával, szinte napokon belül eladták a szép kis, illetve nagy házat, s az új tulajt arra kérve, csak addig, míg él, hadd maradjanak ebben a szép lakásban.

Az új tulaj, mivel volt hol laknia, természetesen beleegyezett, hogy továbbra is ott lakjanak, s az is természetes, hogy ezúttal jó pénzért, bérbe adta…

A két nő letudva a dolgot, s időt sem adva, hogy Gábor, mindkettőjük élete értelme felépüljön a kómából, a rengeteg pénzzel elindultak egy Földközi-tengeri utazásra… csodálatos tájakon, még csodálatosabb napokat éltek át, mintha nem is anyós-meny viszony lenne közöttük, boldogan éltek, míg… míg meg nem haltak, tartotta volna magát a történet, de nem így történt…

Hazaérve utazásukról, Gábor már otthon várta őket, teljes egészében, s mondhatni makkegészségesen. Még csak el sem számoltatva, merre jártak, mit csináltak, míg ő a felépülés útját járta.

A két nő csak most látta át igazán, mennyire melléfogtak, amikor totálba vették Gábor halálát. Ez a casanova sohasem fog a föld alá bújni, de már nem is bánták. Ment újra az üzlet, dőlt a pénz, s azt hitték ez így lesz örök életre meg még egy napig.

Aztán valami történt…, Gábor anyja hirtelen elköltözött közülük örökre. Katalin nem csak anyósát, de egy igazi jó barátnőjét is elvesztette. Gábor is búsulásnak adta fejét. Egyre jobban összetöpörödött, már nem érdekelte semmi.

És végül megtörtént, aminek meg kellett történnie. Gábor is elköltözött anyja után a sírba…

Élünk és meghalunk – szólt a dal, s a luxustemetés mindent elárult. Katalin most döbbent rá arra, mit is veszített.

Összeszedve minden holmiját, emlékeit, elköltözött amilyen messzire csak lehet. Nem akart többé tudni egzotikus utakról, férjről, anyósról, aki éppen a legjobb barátnője volt.

Most szembesült azzal, milyen fondorlatos is volt élte párjával, aki valóban szerette…

Kép: Fortepan 120469
Évszám: 1910
Orig: Hanser Mária