Az az egy árva jószág a gangra kitett asztalon mászott végig. Óriás volt, legalább is Klári így látta. Tenyerébe söpörte, és kivitte messzire a kertbe, s leeresztette a fűbe. Sosem bántott sem embert sem állatot. Mióta Pali, a férje meghalt, még érzékenyebb lett.

Bár legszívesebben elköltözött volna ebből a házból, ami nagyon nyomasztotta, de apósát – Gézát-, nem hagyhatta magára. Anyósa is csak pár éve halt meg, akivel jól kijöttek, sosem volt semmi vita köztük, pedig sokszor mondták a szomszédok, miért nem költöznek külön, nem egészséges ez így együtt lakni a szülőkkel.

De nekik így volt a jó…

Azért Klári most már érzi, hogy egyre jobban nyomasztja a ház, de apósát sajnálja egyedül hagyni.

Úgy gondolta, amíg nem lesz vita közöttük, marad, aztán meg ki tudja, talán még férjhez is mehet.

Pár év múlva 40 éves, még találhat magának valakit. Így meg könnyebben is hagyja itt a házat, és kezd új életet, hogy nem született gyerekük. Pedig mindenki örült volna neki… most itt sertepertélne körülöttük, s együtt néznék, ahogy a hangyák mászkálnak mindenfele.

Bement a konyhába, s befejezte az ebédet, majd kikiáltott apósának, jöhet ebédelni…

Szótlanul ettek, mint mindig. Amúgy sem beszéltek sokat. De most észrevette, apósa furcsán néz rá. Egyre inkább megáll a kanál a kezében félúton. Nem merte megkérdezni mi a baja. Az utóbbi időben egyre inkább az volt az érzése, az öreg rajta felejti a szemét.

Most már megfogalmazódott benne, hogy el kell mennie innen.

Teltek a napok. A sarki házban lévő Máté elég sokszor elvitte autóval, amikor nagyobb bevásárlást tett, s gyakran a házig hozta a kocsival, és még a gangra is segített bevinni a holmikat.

Apósa nem nézte jó szemmel, de egyelőre nem szólt.

Amikor már szinte mindennap jött Máté, akkor azért már megkérdezte:

- Mit akar tőled ez az ember?

- Semmit -, volt válasza Klárinak, de közben érezte, hogy nem közömbös neki Máté, és talán még ő sem Máténak. Átfutott agyán, hátha itt a szabadulás órája, és elmehet végre ebből a házból, ahol, tulajdonképpen semmi baja, de mégis nyomasztóan hat rá, ahol hangyák nyüzsögnek, egyéb tücskök, bogarak élnek békésen egymás mellett…

De mielőtt még beleélte volna magát, Géza kerek-perec megtiltotta, hogy Máté még egyszer idejöjjön.

Klári meglepetésében szólni sem tudott. Még annyi gondolata sem volt, hogy megkérdezze, miért, bár halvány sejtése volt. Mostanában egyre többet koslat utána apósa, figyeli, mikor mit csinál, hova megy? Néha megdicséri, ha szép ruhát vesz fel. És gyakran vizslatja, mintha levetkőztetné a szemével…nem bírta magán érezni ezt a nézést. Ilyenkor, ha tehette, gyorsan valami teendője akadt kinn az udvaron.

Egy napon az öreg egy hatalmas dinnyével állított haza. Tudta, Klári szereti a dinnyét. Be is tette a hűtőbe, mire ebédelnek, lehűljön.

Szokás szerint csendesen ebédeltek. Majd a dinnyére került a sor, s Géza megvágta, szép ropogós, piros bélű édes dinnye volt… Klári el-elmosolyodott miközben ette. Ekkor bátorodott fel az após, s azt mondta:

- Tudod, hogy a jövő héten búcsú lesz, ki kellene menni, és jó lenne vendéget is hívni, régen fordult itt meg valaki..

Klárinak semmi kedve nem volt a bazárba menni, annyi bóvli, amit ott árulnak, még riogatásra is sok, nem hogy itthon kerülgesse.

- Na és kit hívna meg Apuka? – kérdezte rosszat sejtve…

Az meglepetés lesz kislyányom- mondta az öreg. A boltos Pityura gondolt, mert tudta, Klári nem szívleli, így esélye sincs a fiatalembernek, és  hátha akkor Klári megmarad ő mellette. Aztán gondolt egy merészet. A boros üveg ott volt a hűtőben, elővette, meg két poharat is…s azt mondta:

- Ejh, mit magázódunk itt, igyuk meg a pertut!- azzal mindkettőjüknek töltött…

Klári kelletlenül, de megitta a pohár bort, bár tegezni eztán sem tudta apósát.

Máté valóban kezdett elmaradozni, és az az igazság, már házon kívül sem találkoztak. Vagy nem is szerette, vagy tényleg valamiért tart Gézától. Klári egyelőre tehetetlen volt.

Eljött a BÚCSÚ napja. Ugyanúgy megfőzött, mint máskor, de még álmában sem gondolta, milyen meglepetés éri az ebédnél.

Hatalmas csokorral állított be boltos Pityu, amúgy parasztgyerek, s elég furcsán állt neki, ahogy kezet csókolt Klárinak. Gézával is kezet fogott, s asztalhoz ültek. Sokáig senki nem szólt egy szót sem, később is csak Géza és Pityu beszélgettek. Ebéd után vele is megitta az öreg a pertut, nyomatékot adjon Klárinak, hogy ő komolyan gondolja, hogy Pityu bekerüljön a családba.

Szerencsére vége lett a látogatásnak…és Klári Géza unszolására kiballagott a búcsúba. Egy-két helyen megálltak, majd egy szép kék selyemkendőt vett Géza Klárinak, és szertartásosan a nyakába terítette. Így mentek haza. Klári alig várta, hogy ezt a förmedvényt levehesse magáról. Nem járt drága divatos ruhákba, de ez csak egy giccs volt neki, főleg, hogy az após vette. Nagymamától tudta, hogy régen, ha a legény kendőt vett a lánynak, az már szinte lánykérésnek számított. Na, ettől egy kicsit megijed Klári. S most nem tudta eldönteni apósára haragudjon, vagy boltos Pityura. Hogy is jutott mindkettőjüknek eszébe ez a hülye találkozás.

Akkor már inkább Máté, de az öreg nem engedi, hogy idejöjjön…

Továbbra is gépiesen végezte a ház körüli munkát, egyre inkább kerülte apósát, aki sérelmezte, hogy még mindig nem tegezi Klári.

- Értse meg apuka, nekem ez megy! – mondta, ha az öreg szóba hozta.

Minél kevesebb időt töltött az öreggel, annál nyugodtabb volt, s esténként odaült a számítógép elé… ezzel is tudtára adva apósának, nincs kedve társalogni. Ilyenkor az öreg morcosan ült a TV elé… szidta a műsort, majd elment aludni.

Ám egy este, alig hogy kinyitotta a számítógépet, s felment a facebook oldalra, egy régi-régi kedves arc mosolygott rá az ismerősök között. Hans volt, az, aki Németországban él. Még az egyetemen ismerkedtek meg, s aztán sokáig együtt jártak, mígnem Hansnak édesanyja betegsége miatt sürgősen haza kellett utaznia, s aztán hosszú hónapokig nem is jelentkezett…

Közben jött Pali, aki  feleségül vette, és nem is gondolt rá, hogy valaha Hans felbukkan még az életében.

Bár vidámabban járt-kelt a lakásban, apósának finomakat főzött, aki éppen arra gondolt, hátha megjött a menye esze, és itt marad vele. Sokszor eszébe jutott, mi lenne, ha megkérné a kezét, és elvenné feleségül. Sok hasonlóság van közte és megboldogult felesége között. Az a 24 év körkülönbség igazán nem számít.

Ám Klári már egészen mást tervezett. Hans egy hónap múlva iderepül, és azon törte a fejét, hogyan találkozzanak, hogy apósa ne tudja meg, és a szomszédoknak sem kell, hogy valami hülye pletyka elinduljon… az emberek kegyetlenek.

Egy este a két faluval arrább lakó barátnője jelentkezett, órákig beszélgettek a Skype-on, majd arra az elhatározásra jutottak, hogy Andreánál találkoznak. Apósának szépen, lassan adagolta, hogy neki el kell menni. Nem is várta, hogy ilyen beleegyezően hagyja, hogy meglátogassa barátnőjét, akit Géza is ismert.

Meg volt a találkozás, Hans eljött, s máris el akarta vinni magával Klárit.

Bár gondolt rá, hogy Hanssal megy, de valahogy óvatosan kell apósával közölni.

Egy este, amikor hazautazott, pakolni kezdett, s azt mondta, elmegy külföldre dolgozni. Egy kis változatosság kell az életébe.

Géza napokig csak bolyongott, mi lesz most, ő szereti Klárit, s tervei voltak vele.

Most már bánja, hogy Mátét elmarta mellőle, mert akkor eszébe se jutott volna a külföldi munka.

A bőröndök a konyhában vártak, amikor apósa bejött az udvarról. Nehéz búcsúzás volt.

- Visszajössz? – kérdezte…

- Egyszer igen – mondta vigaszként neki Klári, bár maga sem volt benne biztos.  Elindult az utca irányába… mielőtt elment, a gangon az asztalra tette a kék selyemkendőt. Még emléknek sem akarta magával vinni. Abban a pillanatban egy hatalmas hangya mászott végig, kékségéből kitűnt, de most nem bántotta, nem akarta a helyére tenni, had élvezze ez a pici jószág a kendőt, legalább végre valaki örül neki…

Épp a kaput akarta becsukni, amikor a kapufélfán is végig vonult egy hangya…

Kép: Fortepan 45542
Évszám: 1968
Orig: Fortepan