A telihold besütött az ablakon. Akkor még soká lesz reggel, gondoltam, s az jutott eszembe, mi lenne, ha mától kezdve nem bal, hanem jobb lábbal kelnék fel. 

Ám, amikor ezt reggel kiviteleztem volna, meg kellett fordulnom, s mindjárt az ágy mellé estem.

- Ha ilyen a reggel, mi lesz még estig? – sóhajtottam.

Azért elkezdtem jól megtervezett napomat.

Nagy nap ez a mai. Beöltöztem… hónapok óta gyűjtöttem a szakadt nejlonharisnyát, még a száz éves kalapom is a fejemre tettem, s az unokától kölcsönkért vízi pisztollyal elindultam…

Elindultam életem első bankrablására…

Kicsit félve léptem be a bank ajtaján, de bent már nyugodt, és magabiztos voltam. Elővettem pisztolyom, s a pénztárosnak szegeztem:

- Pénzt vagy életet!

A fiatalember fel sem nézett, úgy válaszolt:

- Vigye az életem, mert a pénzem öreg napjaimra tartogatom…

- Micsoda? Te meg akarsz öregedni! – dühödtem fel, majd kissé nyugodtabban folytattam:

- Ne tedd, semmiképp se öregedj meg, mert az nagyon rossz dolog.

Ekkor már felnézett a pénzhalmaz mögül, és rám mosolygott. Majd elolvadtam, s el is felejtettem, hogy miért jöttem ide. Eltettem pisztolyom, levettem száz éves kalapom, meg a sok nejlonharisnyát, ami amúgy is szorított és melegem is volt benne.

Aztán bemondtam a számlaszámom, és kivettem a még megmaradt nyugdíjam…

Kép: Budapest, XIII. kerület, Váci út - Forgách utca sarok.
Fortepan 88908
Évszám: 1976
Orig: Urbán Tamás