2017. sze 19.

Iskolai táncmulatság

írta: Cabe Ferrant
Iskolai táncmulatság

_fp-18718.jpgBizony mondám néktek, ifjú barátaim, vagyon az emberiségnek egy oly találmánya, melyet nevezének táncnak. És ezt direkt azért találták fel, hogy bizonyos ifjú emberek beégjenek… 

Komoly, meglett tizenöt esztendős fiatalember voltam, mikor rá kellett ébrednem oktatásom súlyos hiányosságaira. Addig ugyanis remekül el voltam az iskolai lógással, a téri focizással és pofozkodással. De akkor…

A középiskola első éve.

Mikor gyanútlanul beiratkoztam a szakközépbe, nem sejtettem, hogy az új iskolának kínos hagyományai is vannak. A suliba gyakorlatilag csak fiúk jártak. A bánat tudja miért, de az ifjú hölgyeket igen kevéssé érdekelték akkoriban az acélszerkezeti szerelő meg az autószerelő szakmák – ebben, mondjuk, egyet is értettem velük. De mint szegény, szerencsétlen nebulót, ilyen helyre adtak. És hogy ne legyen elég a jóból, az is hamar kiderült, hogy mindenféle nevelési célzatból, a suliban minden osztálynak van úgynevezett „testvérosztálya” a szomszédos, túlnyomórészt ifjú hölgyek látogatta suliból, akik ápolónőnek, meg ilyesmiknek tanultak.

Ez még nem is lett volna akkora gond, de tanáraink, hogy tetézzék a bajokat, rendszeresen szerveztek suli-bulikat, ahol összejöttek a testvérosztályok, amolyan zenés-táncos mulatságra.

Mintha nem lett volna elég csapás a magyar történelemben a mohácsi vész!

Nem mondom, rendesen rákészültünk a dologra. Ha már jönnek a lányok… Volt süti, üdítő, a kornak megfelelő színvonalú zajkeltő berendezések, zeneszolgáltatás céljából.

És megjöttek a lányok… Osztályfőnöknőnk szólt pár szót, meg az osztályfőnöknőjük is és ezzel nagyjából ki is merült az előre eltervezett program. Valaki bedörrentette a zenét és jött az ismerkedés…

Ez nagyjából abból állt, hogy az ifjú tyúkocskák (vesd össze: hölgyek) elszántan a baromfiudvar (terem) egyik végébe csoportosultak, az ifjú kakasok (mi) a másik végébe. Közben pedig szólt a talpalávaló.

A lányok súgtak-búgtak, mi férfiasan - és kínosan - feszengtünk. A fene megette az egészet! Valahogy senkinek sem akaródzott táncolni. Ez részemről teljesen érthető volt: azt már tudtam magamról, hogy abszolút botfülem van, minden ritmusérzék nélkül, de legalább oly bájjal mozgok, mint egy részeg rinocérosz. A táncról meg annyi fogalmam van, hogy hallottam már róla, hogy létezik ilyesmi. Filmen is láttam…

Bele is nyugodtam, hogy kutyaütő vagyok. No, de a többiek?! Mint kiderült, ők is azok. És ugyanúgy be vannak tojva a helyzettől, mint én…

A lányok pedig… Természetesen ők nem voltak betojva – ilyet úriember nem mond hölgyekről. Ők berezeléssel múlatták az időt…

Amikor erre rájöttem - mert alig néhány perces feszengés után ráébredtem, hogy mi az ábra -, valósággal megvilágosodtam. Ha ők is zavarban vannak, meg félnek, akkor nekem nyert ügyem van!

Ahogy az ifjú kakas felhág a szemétdomb tetejére, hogy először próbálja ki kukorékolási tudományát, oly peckesen vonultam oda az egységfrontba tömörülő hölgyekhez és tettem táncra vonatkozó ajánlatot az általam legcsinosabbnak vélt leányzónak. Csak mellesleg jegyzem meg: mind nagyon csinosak voltak. De milyen legyen egy lány ebben a korban?

A hölgy elfogadta a felkérést – gondolom hízelgett neki, hogy őt találták meg először -, és jött. Nem tudta mire vállalkozik…

De – pofátlanságomon felbuzdulva - jött a többi srác is és sorban kéregették fel a lányokat. Azok meg mentek táncolni. Örülhettem, ennyi béna táncos között már nem volt olyan kirívó a kétballábasságom.

Egészen jól sikerült délután kerekedett a mulatságból. Én meg elkönyvelhettem, hogy végre valami hasznos dolgot is tanultam az iskolában: nem kell félni a riasztóan bájos hölgyektől, mert eseteként még nálam is jobban meg vannak illetődve.

Kép: Fortepan 18718
Év: 1971
Orig: Urbán Tamás

Szólj hozzá

Fősodor Cabe Ferrant