1931. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjjel 0 óra 20 perckor a biatorbágyi viadukton áthaladó gyorsvonat alatt bomba robbant. A detonáció következtében a vonat kisiklott, a mozdony és a szerelvény első hat kocsija lezuhant a völgyhídról. A merényletnek 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt.

A MÁV jelentése szerint a vonaton 3 I. osztályú, 34 II. osztályú és 68 III. osztályú utas volt, a vonat személyzete pedig 10 főből állt. Utóbb ugyan egyesek azt híresztelték: a vonatra nem is adtak ki első osztályú jegyeket...

A halottak közül négyen, a súlyosan sérültek közül ketten a vonat személyzetéhez tartoztak.

A merénylő – vagy merénylők – még azt sem tudhatták biztosan, hogy mit fognak felrobbantani. Ugyanis ugyanazon a vonalon – a menetrend szerint – egy tehervonatnak kellett volna elhaladnia 15 perccel a bécsi gyors előtt. De késett. Jött helyette a gyorsvonat…

Nagyjából ennyi, amit biztosan tudunk. Meg még annyit: bizonyos Matuska Szilveszter bécsi illetőségű, magyar kereskedő felelős a tragédiáért. Talán.

Nem mentegetni akarom az elkövetőt, de az ügy enyhén szólva zavaros. Azóta is.

Akkoriban természetesen a kommunisták kerültek gyanúba. Legalábbis a hivatalos álláspont szerint. A helyszínen találtak ugyanis egy, "Munkások, nincsen jogotok! Hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben!" kezdetű, kiáltványnak is beillő levelet. Természetesen a levél hitelességét is – már abban az időben is - sokan megkérdőjelezték, azt állítva, hogy csak utólag helyezték oda, hogy gyanúba keverjék a nem éppen fénykorát élő kommunista pártot.

De akadt olyan lap, amelyik szerint Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezte a merényletet és – kis túlzással – Horthy Miklós kormányzó személyesen segített Matuskának a robbanószerkezet elhelyezésében. Mert a szerkezetet - méreteinél fogva – egy ember igencsak nehezen mozgathatta… Mindezt csak azért, hogy a merénylet hivatkozva bevezethessék a statáriumot. (Csak zárójelben: ez azért eléggé vad elképzelésnek tűnik, tekintve, ha valóban olyan szörnyű volt az elnyomás akkoriban, simán egy tollvonással is bevezethették volna… Miért kellett volna ezért vonatokat robbantgatni? Ürügyet bármikor, bármire lehet találni, tömeggyilkosság nélkül is.)

Később, az „ántivilágban”, mikor még iskolába jártam, a „létező szocializmus” idején, természetesen ez a verzió volt az elfogadott. Az nem sokat számított, hogy Matuska Ausztriában és Németországban is követett el hasonló bűncselekményeket s csak azután adták ki a magyar bíróságnak, miután Ausztriában leülte a magáét az ottani tettéért. Akkor is csak azzal a feltétellel toloncolták haza, hogy otthon nem ítélik halálra. Az osztrák „sógoroknál” akkoriban nem volt a jogrend része a halálbüntetés.

Matuska a budapesti tárgyaláson elszántan játszotta a hülyét, tán arra alapozott, hogy így olcsóbban megúszhatja. Nem jött be az elképzelése, a bíró többször is rendreutasította s miután továbbra is ragaszkodott az általa elképzelt – esetleg: rá kiosztott – szerephez, még meg is büntette. A bíró azt is furcsállotta, hogy mindhárom országban, a tárgyalásain ügyvédei állítólag nem csak ingyen védték, de még a családját is támogatták.

Az ismét csak biztos, hogy a bíróság végül életfogytiglanra ítélte, melyet a Váci Országos Királyi Fegyintézetben kellett letöltenie. Nem töltötte le. Egy ízben, 1944-ben büntetés-megszakításon töltött 17 napot, bizonyos „katonai célokra” hivatkozva. Aztán meg jöttek az oroszok és a börtön őrizet nélkül maradt. A lehetőséget – más rabokkal együtt – Matuska is kihasználta. Megszökött. Utoljára Csantavéren a szülőfalujában látták, majd mindörökre nyoma veszett.

Matuska Szilveszter joggal formálhatna igényt „az első magyar terrorista” nem éppen megtisztelő címére, mert, hogy benne volt az ügyben nyakig, az nem kétséges. Ott volt a helyszínen, a katasztrófa után, „sebesültnek” maszkírozva magát, ezt többen is tanúsították. De hogy magányos őrült, esetleg egy csoport tagja, vagy valakiknek a megbízásából ügyködött-e, az máig sem világos. Még az sem derült ki, tényleg ő helyezte-e el a bombát, vagy esetleg csak az odarendelt „balek” szerepe jutott neki.

Források: Wikipédia; Tankonyvtar.hu; Mult-kor.hu; 24.hu; Feol.hu; Origo.hu.
Kép: a biatorbágyi vasúti viadukt az 1931. szeptember 13-i merénylet után
Fortapan 19408
Évszám: 1931
Orig: Lencse Zoltán