Egy délután, amikor a könyvtárban kutatott olvasnivalóért a polcokon, kezébe akadt egy érdekes könyv. Forgatta, lapozgatta, majd odament a könyvtáros lányhoz és megkérdezte: 

- Mondja kedveském, ha ezt a könyvet elolvasnám, én is tudnám a számítógépet kezelni?

A lány kissé furcsán nézett rá, tudta, hogy Anna néni már elmúlt nyolcvan éves, de nem töprengett tovább ezen, hanem visszakérdezett:

- Milyen számítógépe van, Anna néni?

- Nekem semmilyen, de a gyerekeimnek van, és amikor vigyázok az unokákra, én is belenézhetnék, talán van benne új kézimunkaötlet, szabásminta, receptek? Ugye ilyenek is vannak?

- Vannak -, nyugtatta meg a lány, aztán hozzátette:

- Én is segíthetek, ha szeretné megtanulni a használatát.

Anna néni bólintott.

A lány szétnézett a teremben, mindössze két olvasó volt, de ők belemélyedtek a könyvükbe. Leültette Anna nénit a gép elé, és megkérdezte:

- Mire kíváncsi?

Anna néni meghatottam fogta meg a lány kezét:

- Megtenné, hogy valami új karácsonyi receptet keres. Tudja, amióta meghalt az uram, minden évben nálam karácsonyoznak a gyerekek, és mindig ugyanazt főzöm. Most szeretném meglepni őket valami újdonsággal.

A lány megkeresett néhány receptet, ki is nyomtatta, s kezébe adta.

Anna néni megköszönte, de nem indult.

A lány kérdően nézett rá, talán valami baj van, de Anna néni nem mozdult:

- Én is megpróbálhatom? – kérdezte tétován.

- Persze-, mondta a lány, s kezdte magyarázni mi micsoda…az egér és a többi gombok használatát…

Anna néni az úton hazafelé azon gondolkodott, mennyibe kerülhet egy ilyen masina? Karácsonyig pedig meg tanulhatná használni, ez lenne az igazi meglepetés.

Ő is tudna beszélni az Új Zélandon élő fiával, unokáival.

Izgatott lett ezektől a gondolatoktól. És már osztott-szorzott is. Ha a mostani ennivalójának csak a felét eszi meg, legalább egy kicsit fogy is, a pénzt pedig félrerakja. Aztán végigfuttatta a spórolás minden lehetőségét…innen is, onnan is le lehet csippenteni egy kicsit.

Az udvaron vette szemügyre a tyúkokat. Elég nagyok már, s ha levágja őket, beteheti a mélyhűtőbe, akkor nem kell annyi ennivalót venni nekik, csak néhányat hagy meg a tojás miatt.

A ruhásszekrényébe is szétnézett.

Ha száz évig él, akkor is több ruhája van, mint amennyit el tudna nyűni. Kimegy vele a „csere-bere” piacra – maguk között csak így hívták a bolha piacot. S talán karácsonyra összejön a számítógépre való…

Alig tudott aludni, állandóan a megoldáson törte a fejét.

Reggel a naptárt lapozta, hány nap van még karácsonyig, és szorgalmasan járt be a könyvtárba, ahol a lány mindennap újabb dolgokkal ismertette meg.

Egy-két hét telt már el, és egyedül kereste meg azokat a dolgokat, amire kíváncsi volt.

Otthon pedig igencsak gyűltek a fillérek-forintok a kis dobozban, mígnem összegyűlt az egész.

A lány szurkolt, hogy sikerüljön, s amikor úgy gondolta Anna néni, meg is kérte, hogy menjen el vele a boltba, és válasszák ki a masinát.

A szomszéd Pisti pedig beüzemelte neki.

Ettől kezdve órákig gyakorolt, olyannyira, hogy a gyerekeknek szánt ajándékok vásárlásáról is elfelejtkezett. Még jó, hogy a meglepetés menüsort elkészítette…

Megállt a kocsi a kapu előtt, izgatottan szaladt ki eléjük. Majd meglepődött, amikor ugyanolyan doboz került elő a csomagtartóból, mint amilyenbe az ő masinája volt. Sőt még egy vendég is érkezett, fiának a barátja, akit már több mint tíz éve nem látott.

Vacsora után átmentek a másik szobába, bevíve a csomagot, s akkor jött a meglepetés, a gyerekek ugyanolyan számítógéppel ajándékozták meg, mint amit ő vett…

Mindenki ledöbbent.

Az igazi meglepetés az volt, amikor bekapcsolta a szkájpot, s felhívta az Új Zélandon élő gyerekét…s boldog karácsonyt kívántak mindannyian.