Jókedvvel ébredt. A lába se fájt, a szíve se vert össze-vissza. Fiatalnak érezte magát, pedig éppen ma tölti a 77-et. Előkészült a miséhez. Szerette a korai miséket, főleg ősszel a hajnali rorátékat. Míg mások panaszkodtak, hogy a ködös őszi reggel csontjukig hatol, ő nem érezte, szinte élvezte a hajnali hűvösséget.

Kinézett az ablakon, már özönlöttek a hívek, főleg idősek. Szerette az embereket, de leginkább az időseket. Sokszor hallgatta bölcsességüket az életről, a hétköznapokról, az ünnepekről, mert ők még szét tudták választani az ünnepet a hétköznapoktól.

Beharangoztak, s megszólalt az orgona. Ennek a hangját is nagyon szerette.

Közeledett az ádvent, miről is prédikálhatott volna másról, mint a Messiás érkezéséről, az ünnepi hangulatról, a szeretetről, az ajándékozásról, s itt nem a tárgyi ajándékokról beszélt, hanem az emberi kapcsolatokról, a jó szóról, a segítő készségről, a boldog együtt töltött szentestéről.

Modern templom lévén, az írásvetítőről olvashatták a hívek az imákat, a soron következő egyházi énekeket.

Gyűltek az adományok a perselybe. Minden úgy ment, ahogy kellett.

Miután kifizeti a számlákat, mert azért egy templomban is van költség, mindig félreteszi a maradékot, hátha sikerül egyszer még úgy rendbe hozni a templomot, hogy ne omladozzon a vakolat, ne legyenek kopottak a padok, töröttek a térdeplők… nagy tervei voltak.

Az ebédet sem töltötte egyedül. Néhány rokon, a tanítványok, hittanos gyerekek, s a hívek közül is páran megjelentek, hogy megünnepeljék plébánosuk 77. születésnapját.

Ebéd utáni szunyókálása következett, de most nem aludt el mindjárt, elgondolkodott, lepergette élete folyását.

Mennyi nélkülözésben volt része gyermekkorában, és hogy nem is akart pap lenni, csak a nagybátyja erőltette rá, de most már biztos abban, hogy jól tette, hogy ezt a hivatást választotta.

Lelki szemei elé tárultak azok az állomások, ahol szolgált.

Mert bizony a papi hivatás szolgálat…

S egyszer csak elaludt…álmaiban ott szaladgált édesanyja közelében, s angyalok suhantak el mellette…a fű zöld volt, az ég kék, felhőtlen.

Kell ennél több?

S aztán nem ébredt föl.

Ott maradt a zöld füves égi mezőkön…

A sekrestyés talált rá… csak 77 éves volt…

Kép: Léva, az alsó vár kapuja.
Fortepan 42728
Évszám: 1939
Orig: Konok Tamás Id.