Aki nem ismeri kis hazánkat, az úgy jár, mint az egyszeri asszony… 

Barátnőm felhívott, hogy itthon vagyunk-e, mert szeretnének meglátogatni bennünket, most éppen a cseszneki várban vannak, de csak egy ugrás, és itt lesznek… 

Kapkodtam a fejem, ha mindjárt itt lesznek, akkor nincs időm boltba menni, bevásárolni, és valamit főzni, hogy méltón fogadjam őket.

Szétnéztem a kamrában, s mivel a barátnőm vegetáriánus, amellett döntöttem, hogy egy finom krumplis tésztát főzök, úgyis mindjárt itt lesznek.

Időben elkészült a gasztro-fogásom, és megterített asztallal vártam őket.

Már eltelt két óra is, de még mindig nem értek ide. Csak nem tértek be útközben egy vendéglőbe, mikor tudják, hogy itt mindig várom őket valamivel…

Bajos egy ilyen nehéz ételt melegen tartani, de megpróbáltam.

Időközben eszembe jutott, megnézem a térképet.

Hallottam már Csesznek váráról, de nem tudtam, hogy hol van, az ország mely részében…és majd elájultam, mert a Dunántúlon található…na, jól felsültem, ha ezt megboldogult földrajztanárom tudná, biztosan karót vésne be…

Egyszer csak megérkeztek. Sajnálkozva tessékeltem őket asztalhoz, a már többszöri melegített krumplistésztára…ám ők jóízűen fogyasztották, mondván, hogy már hónapok óta nem ettek krumplistésztát…

Azért érdemes lenne megnézni, hogy Szegedhez milyen messze is van az a vár!

Kép: Fortepan 92763
Évszám: 1970
Orig: G. K.